Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2009. július 9., csütörtök

2.912 - Szemenyei-Kiss Tamás: KIRÁLY BÉLA (1912 - 2009)

Von: cyberpress-bp [mailto:cyberpress-bp@freemail.hu]
Gesendet: csütörtök, 2009. július 9. 12:48
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff:
http://www.prherald.hu/cikk2.php?idc=20090709-114649

 

Szemenyei-Kiss Tamás:

KIRÁLY BÉLA (1912-200)

Perben a történelemmel

Akit Mussolini, A. Hitler, Szálasi, Göncz Árpád és Medgyessy Péter is kitüntetett...Ki volt a Nemzetőrség főparancsnoka? Hány évet töltött "halálos zárkában" Rákosi Mátyás és Farkas Mihály tábornoka?

 

KIRÁLY BÉLA (1912 - 2009)

Perben a történelemmel

Az Irakban, Afganisztánban és az afrikai államokban nemzetvédelmet folytató magyar zsoldoshadsereg Honvédelmi Minisztériumának jelentése szerint 2009. július 4. napján, életének 97. évében elhunyt dr. HC. Király Béla amerikai-magyar kettõs állampolgár, vezérezredes, hadtörténész, politikus és a Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagja. Rendkívüli életútja során Horthy Miklós kormányzótól a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, Benito Mussolini diktátortól az Olasz Koronarend Lovagkeresztjét, Adolf Hitler kancellártól a másodosztályú Vaskeresztet, Szálasi Ferenc „Nemzetvezetõtõl" a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, Farkas Mihály honvédelmi minisztertõl a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, Göncz Árpád köztársasági elnöktõl a Magyar Köztársasági Érdemrendet, Mádl Ferenc köztársasági elnöktõl a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, Medgyessy Péter miniszterelnöktõl a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét elnyert négycsillagos tábornokot – amint arról hírt kaptunk – a Honvédelmi Minisztérium saját halottjának tekinti, temetésének idõpontjáról késõbb intézkednek.

 

A KIRÁLY MEZTELEN"
Leslie B. Bain
amerikai író, újságíró – a The Reporter tudósítója –, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Magyarországon tartózkodott, több munkájában hangsúlyozta ki, hogy „az újabb-kori történelemben nem volt olyan esemény, amelyrõl annyit hazudtak volna, amelyet annyira eltorzítottak és beszennyeztek volna, mint az 56-os magyar forradalmat."
Lényegében ugyanezt állapította meg prof. dr. Bokor Imre mérnök ezredes, a hadtudományok doktora, egyetemi tanár – aki tényfeltáró írásaiban nem csupán a szabadságharc történelme utólagos „hõseinek", hanem az utóbbi hat évtized történelemhamisítói, legendagyártói egy részének is leleplezõje volt.
Az emeritus professzor elõbb 1996-ban a Heraldika Kiadó gondozásában megjelent „Vörös vírus" címû könyvében, majd a budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon – bírósági levéltári anyagok szerint „dr. Lengyel Alfonz prof. (USA, Sarasota), Kenessey Csaba (Svájc, Thalwil), Boros Béla (Ausztrália, Sydney), Szemenyei-Kiss Tamás (Budapest), dr. Vincze János (Budapest) és dr. Frank Veronika (Budapest) felhatalmazása birtokában" – 2001 júniusában kezdeményezett bírósági eljárást Szalai Róbert alezredes (Szálasi dicsõítõje), a botrányt okozott „1956 igaz története" szerzõjének ügyében, dokumentumokkal alátámasztva az amerikai író idézett véleményét az 1990 utáni évek példa nélkül álló történelemhamísításáról.

Prof. dr. Bokor Imre nyá. hadmérnök dr. Király Béla 2009. július 4-én bekövetkezett haláláig perben állt az 56-os forradalom budapesti városparancsnokával is, aki a „Király meztelen" címû írása miatt jelentette fel õt és igyekezett a leleplezõ publikáció állításai miatt jogorvoslatot keresni – de mindhiába. Az említett történelmi tanulmány szerzõje nemcsak az ünnepelt „ötvenhatos hõsrõl", hanem az 1990 utáni demokráciáról, a sokat emlegetett történelmi igazságtétel visszásságairól is bizonyítványt állított ki…
Király Bélát, aki légbõl kapott történeteivel szinte a fél világot, de legalábbis annak politizáló részét, az orránál fogva vezette, és amelyek révén kitüntetések, díszpolgári oklevelek, tiszteleti tagságok, tisztségek és más elismerések brezsnyevi méreteket megközelítõ halmazát mondhatja magáénak – etalonként lehet említeni." – írta egyik dolgozatában.

A TÖRTÉNELEMÍRÁS LEGENDÁI…

Dr. Wágner László (K.B. jogi képviselõje) ragaszkodva az immár iskolai tankönyvekben is olvasható legendákhoz, kifejtette hogy védence hosszú élete során számtalan történelmi eseménynek volt aktív részese – érdeme volt egyebek között Kõszeg városának a megmentése is, neki köszönhetõ, hogy a szovjet hadsereg egységei nem rombolták le a híres történelmi várost.
A Rákosi-rendszerben halálra ítélték, majd több mint öt évig ezzel az ítélettel élt a börtönben (Király vezérezredes állítása szerint: a „halálos zárkában".)
1956-ban a forradalom alatt az újonnan megalakult Nemzetõrség fõparancsnoka volt, a forradalom leverése után az elnyomó rezsimmel szemben nemzetközileg is nagy tekintélyt szerezve szervezte az ellenállást, illetve gondoskodott arról, hogy a világ közvéleménye a valóság alapján ismerje meg a forradalom eseményeit, történéseit.
Király Béla életében az Amerikai Egyesült Államok New York Város Egyetemének emeritus professzoraként tevékenykedett, tiszteletbeli tagja volt az USA Legfelsõbb Katonai Kiképzõ Intézete parancsnokságának és oktatói karának.

…ÉS A TÉNYEK

Király Bélát 1956-ban nem nevezték ki a Nemzetõrség fõparancsnokának! – A forradalom kitörésének elsõ óráiban kórházba vonult, ahol aranyér-mûtétet végeztek el rajta, majd a (másoknál huszonnégy órás) kórházi ápolás végezével október 29-én, a harcok elûltével jelentkezett Nagy Imre miniszterelnöknél. Nem õ hozta létre a Nemzetõrséget, hiszen azt spontán szervezéssel már október 24.-tõl megalakították a fõváros és az ország minden pontján, ezekben a napokban a szovjet egységeket is folyamatosan kivonták Budapestrõl.
Október 29-én este, a Forradalmi Katonai Tanács létrehozásakor, tiszteletbeli elnökké választották, majd a megválasztott elnökségi tagok elmentek Nagy Imréhez – ahol Király Béla kérte a miniszterelnököt, hogy õt bízzák meg a forradalmi szervezet vezetésével. – Nagy Imre elzárkózott e kérés teljesítésétõl, sõt, október 30.-án is csak egy elõkészítõ bizottság létrehozását hagyta jóvá. A hivatalos kormánynyilatkozat szövege szerint: „A forradalmi harcokban részt vett egységek megbízottaiból, a honvédség , a rendõrség képviselõibõl, a megalakulás alatt álló munkás és ifjúsági egységek képviselõibõl alakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság Elõkészítõ Bizottságának a mai napon történt megalakulását a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében tudomásul veszem és megerõsítem." (Nagy Imre, 1956. október 30.)

Az Elõkészítõ Bizottság október 31-én ülésezett a Kilián-laktanyában, ahol foglalkoztak a Nemzetõrség szervezési kérdéseivel is, de szavazás ebben a témában nem volt, és határozatot sem hoztak. (Megjegyzendõ: Király Béla rangjától megfosztott tábornokot ezen a napon rehabilitálták és vezérõrnagyi rangot kapott a honvédelmi minisztertõl, a késõbb mártírhalált halt Maléter Páltól. – A kinevezések körülményei Kiss József vezérõrnagy a tényfeltáróknak is elküldött feljegyzéseiben megtalálhatók.)
Az október 31. további eseménye még, hogy a vezérõrnagyot a Minisztertanács kinevezte Budapest katonai parancsnokává (tkp. városparancsnokká) – ezt a hírt elõször 1956. nov. 1-én a Szabad Kossuth Rádió 04:30 órakor sugárzott híreiben közölte az ország lakosaival.

November 3-án a Kilián-laktanyában ismét ülésezett a Forradalmi Karhatalmi Bizottság – és a kora délutáni órákban megválasztotta Király Béla vezérõrnagyot a Nemzetõrség parancsnokává, de a Bizottságban a nemzetõröket nem képviselte senki, a Bizottság jogosítványai között nem szerepelt a nemzetõr fõparancsnok választása – a választás ugyanakkor ellentétes volt Nagy Imre álláspontjával, ebbõl következõen nem is rendelkezett minisztertanácsi kinevezéssel, tehát de jure nem lett a Nemzetõrség fõparancsnoka. (Amint az ismert, akkor már csak órák választották el Budapestet a mindent elsöprõ szovjet inváziótól…)

A „nagykovácsi csata", a „nemzetõr ezreddel Budapestrõl történt kivonulás" már a legenda részét képezi.
Nemzetõr ezred ugyanis nem létezett – mert ezeket az egységeket a fõvárosban zászlóaljakban szervezték – és sem közös objektumokkal, sem pedig szállító jármûvekkel nem rendelkezett az órákkal korábban létrehozott (?) állítólagos nemzetõr ezred. – A szovjet invázió hírére, mint néhány „fõparancsnok", többek között Pongrátz Gergely is, egyszerûen dezertált a fõvárosból, sorsára hagyva katonáit, bajtársait és a harcot folytató munkásságot.
A „nagykovácsi csata", amely immár bevonult a történelemkönyvekbe, egyáltalán nem létezett!
Király Béla legendáriumában Nagykovácsinál a kitörést végrehajtó nemzetõr ezredet „tüzérséggel bekerítették"…
A közlésbõl következõen õ maga a bekerített területen kivûl lehetett – ezért kerülhette el a fogságot – vagyis a csatának nem nevezhetõ összetûzésben nem lehetett jelen. A hadtudományok doktora, prof. dr. Bokor Imre, vélekedése szerint megkérdõjelezhetõ a bekerítés ténye is: hiszen tûzérséggel a hadtörténelemi munkák tanúsága szerint még soha nem kerítettek be senkit és semmit! – Folytatva az Amerikában megjelent nyilatkozatai vizsgálatát, a „Nemzetõrség fõparancsnoka" azt is közölte az ámuló olvasókkal, hogy „csata befejeztével több ezer nemzetõrrel (!) laza menetben vonultak Ausztria felé, de ebben ugyanannyi igazság lehetett, mint a Fõparancsnok korábbi elõadásaiban – hiszen több ezer nemzetõr és a fõvárosban harcolók már a siker reményében vehették volna fel a harcot a Szovjet Hadsereggel.

Ténylegesen a Nagykovácsi környékére érkezett szovjet 97. gépesített ezred kb. száz nemzetõrrel vette fel a harcot – ebbõl 10 nemzetõr életét vesztette, 13 fogságba került. Király Béla vezérõrnagy a harcérintkezés elõtt a Kopasz-hegyi kilátóhoz ment egy dorogi küldöttséggel történõ tárgyalás céljából, majd onnan nyoma veszett…
A Fõparancsnok állítását, hogy Nagykovácsinál nem légvédelmi üteg volt, hanem egy légvédelmi tüzérosztály, a Bokor Imre ezredessel éveken át zajlott bírósági eljárásban önmaga cáfolta meg: a bíróságnak átadott vázlatában Budapest légvédelmi tûzrendszere van feltüntetve – és a Nagykovácsi felírat mellett ott látható a légvédelmi üteg egyezményes jele. (A továbbszolgáló katona vagy õrvezetõ szakismerete bõven elegendõ a különbség megállapításához, hiszen az üteg az egy tüzér harcászati-tûzvezetési alegység megnevezése, amelyhez 6-8, egymástól bizonyos távolságra lévõ ütegek tartoznak…)

A kérdés úgy is feltehetõ – fõleg ha Nagy Imre miniszterelnök november 4-i hajnali rádiószózatára gondolunk – hogy az élethalálharcát vívó magyar fõváros védelmének a megszervezése, irányítása helyett Budapest katonai parancsnoka mit keresett Nagykovácsiban?
„- Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fõvárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. – Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! – Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!"
Hol volt, megtette kötelességét Budapest katonai vezetõje?
Évtizedeken át visszacsengett-e fülében a mártír miniszterelnök utolsó rádiószózata?

SZÁLASI FERENC KATONÁJA
Király Béla honvéd százados az 1944-es Horthy-proklamáció után, Szálasi Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt hatalomátvételét követõen is elsõrendûen a katonai elõmenetelével foglalkozott. – Önként jelentkezett a kõszegi Szálasi-bunker védelmére (1990 után olyan nyilatkozata is volt számtalan fórumon, hogy a kõszegi dandár parancsnoka volt!).
Igaz ugyan, hogy Kõszeg védelmében nem volt semmiféle dandár, sõt, a Magyar Királyi Honvédségben sem létezett ilyen szervezet a II. világháború idején – de nem ez a lényeg…

Az Amerikai Egyesült Államok és nem kevésbé Magyarország dísztábornoka a Honvédségi Rendeletek 1945. január 15-i számában olvashatóan: „A Nemzetvezetõ Király Béla vezérkari századosnak a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadidíszítményekkel és kardokkal adományozta". – Az sem feledhetõ el, hogy Szálasi Ferenc, a hungarista állam vezetõje mûködése utolsó óráiban, 1945 márciusában, még vitézi címet is adományozott a kiváló és hûségesnek tartott katonájának. Az egyéb kitüntetéseirõl a bevezetõmben már említést tettem.

A kommunista önkényuralom leendõ tábornoka néhány hónap múltán belépett a Magyar Kommunista Pártba, Farkas Mihály nevezte ki tábornokká (vezérõrnaggyá) – cserébe Beregfy Károly vezérezredesre, Kozma István altábornagyra, Czebe Jenõ és Berkó István alezredesekre kellett terhelõ vallomást tennie.

A személyi kultusz idején, mikor 1952. január 12-én õt is halálra ítélték, azt állította, hogy 5 évig volt ún. „halálos zárkában" – amely természetesen nem fedi a valóságot: az elsõ fokú bírósági határozatot követõ két hét múltán, január 29-én, ítéletét életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták, 1956. október 16-án (!…) helyezték szabadlábra.
Még aznap levélben fordult Bata István honvédelmi miniszterhez, imígyen:
„– A börtönéveimet nem gyûlölködõ pesszimizmusban, hanem derûs optimizmusban töltöttem, minden idõmet általános mûveltségem növelésére fordítottam… és ismét változatlan lelkesedéssel kész vagyok munkába állni a szocializmus építésében és a magyar nép szolgálatában."

2009.07.09.

Szemenyei-Kiss Tamás (1945, Budapest – Szeghalom – Düsseldorf – Budapest)

Forrás: PR Heral

---------------------------------------------------------------------------------------------