Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2009. július 14., kedd

2.959 - VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY http://lapszemle.hu/tanyavilag/Tanyavilag19.html#top

Tanyavilág 21.szám 2009.június, Napisten hava

www.lapszemle.hu/tanyavilag

Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

Tanyavilág 21.szám 2009.június, Napisten hava

KI A MAGYAR?

„Az isteni szolgálatra bármilyen idı alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember nem

más, mint Isten szolgálata." (Hunyadi Mátyás)

Az, aki annak vallja magát, mindenképp. De akkor hogy van az, hogy döntéshozó helyzetben lévı

magyar emberek folyamatosan és tudatosan magyar- és nemzetellenes törvényeket, intézkedéseket

hoznak? Igen nehéz kérdés ez.

Annak idején, mikor Árpád vezér visszatért ısei földjére, a Kárpát-medencébe, még hitében,

gondolkodásában egységes volt a nemzet. Államalapító István király döntése, a nyugati formájú

kereszténység felvétele máig vitákat kavar: helyesen cselekedett-e? Tán még ezer évnek kell eltelnie,

hogy megtudjuk a választ. Sokáig úgy látszott, érdemes a mővelt Nyugathoz, Európához tartozni – a

kettı azért nem ugyanaz: nekünk már rég írásunk volt, mikor a mai Nyugat Európa területén még

bottal verték a fáról a diót – napjainkban viszont, mikor a globalista világ nagyon súlyos és káros

következményei kezdenek felismerhetık lenni, szinte törvényszerően térünk vissza erıt, gyógyírt,

jövıképet meríteni ıseink kultúrájához. Ez a kultúra, mint gondolkodásmód, homlokegyenest

ellenkezıje volt annak a világnak, amivel Szent István kapcsolatot keresett. Az én véleményem

szerint, ahogy a nyugati kultúra „fejlıdik" és egyre inkább teret hódít, úgy találja egyre kevésbé helyét

ebben a világban a magyar. (Lásd: Tanyavilág 17. Hunor és Magyar vagy Káin és Ábel?) Rövid idın

belül idegen nemzetek tagjai vallották magukat magyarnak. Nézzük, mit ír errıl Illyés Gyula, a Puszták

népében:

…"Földet a magyarok közül még a vezérek sem vettek magántulajdonba, nem is ismerték annak

értékét vagyonnak csak az állatot tekintették. A nemzeti elfogultsággal igazán nem vádolható Ágoston

mutatja ki s kardoskodik amellett, hogy a föld magántulajdonosai kezdetben s késıbb is szinte kivétel

nélkül idegenek voltak, fıleg németek, akik a nyugati haladottabb gazdálkodásban már ismerték a föld

értékét és megszerzési módját. İk alapítják majd az uradalmakat, s nyomják itt rabszolgasorba a régi

szabadokat is, nyilván már akkor a történelmi fejlıdésre s az ország különleges helyzetére

hivatkozva."

Láthatjuk, hogy származásukat tekintve, igen kevesen lehetnek, kiknek vérvonala a pusztai idıkre

nyúlik vissza. Hozzájárult a keveredéshez a Szent Korona országa népeinek békés együttélése

Erdélyben, Horvátországban, Szlavóniában, Dalmáciában, Fiumében és a

magterületen. Fontos, hogy békés, hisz' akkor még nem utáltak minket

ennyire – ez tudatos törekvés eredménye, mint az is, hogy oly' keveset

tudunk minderrıl. Szarvas körüli tót származású ismerısöm mondja, hogy a

családi emlékezet szerint a nagyapa úgy sírt, szó szerint, a trianoni

határozaton, mint a magyarok.

Mindezek tükrében ki tekinthetı ma magyarnak? Ne dobjunk be újabb

megosztást keltı kifejezést a köztudatba, inkább tegyük világossá, hogy aki

szerepet vállal az ország vezetésében, az vallja azt a rendkívül egyszerő

gondolatot, hogy Magyarország a magyaroké, cselekedjék mindig a nemzet

érdekében, legyen szó ásványkincsekrıl, termıföldrıl, vízrıl, emberi

dolgokról, vállaljon felelısséget az itt élı népekért, és még véletlenül se

lehessen kettıs állampolgár. Mióta a világ világ, egyszerő és természetes

kívánalom ez – sajnos napjaink Magyarországában azt hazudják a magyar

embernek, hogy ez fasizmus, idegengyőlölet, antiszemitizmus, satöbbi.

Tegyünk róla, hogy ne így legyen és kerüljön felszínre végre az egészséges

magyar gondolkodás – a mi népünk és a világ minden népe békéjének

érdekében.

GG

------------------------------------