Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2009. október 31., szombat

3.763 - Csillagvers >Írta: csillag (és Binga):

Von: csillag
Gesendet: szombat, 2009. október 31. 21:31
An: Kutasi József
Betreff: csillagvers

 

csillagvers

 

Szép új világ, Magyarország,

emeld fejed, nap ragyog rád!

Emeld fejed, nézz az égre,

arany fény hull e vidékre.

 

Elűzöm a sötétséget,

mosolyogjon büszke néped.

Mosolyogjon rá gyermeke,

eljövendők szép kisdede.

 

Búnak vége mindörökre,

hajtsd fejedet az ölembe.

Letörlöm én könnyeidet,

jó Magyarok kövessetek!

 

Kövessétek a csillagot,

ő az égen nektek ragyog.

Nektek ragyog csillagotok,

kövessétek jó Magyarok.

 

Magyar csillag, Magyar égen,

ébren van már, vigyáz régen!

Rátok vigyáz jó Magyarok,

féltőn őriz csillagotok.

 

Győzelemre viszi népét,

megőrizve Magyar Vérét.

Jó Magyarok, szóljatok hát,

Magyar csillag, Magyar Hazát!

 

Fel Magyar most a csatára,

állj ki hát a vár fokára!

Fentről kiálts csillagodhoz,

hívunk csillag a csatánkhoz!

 

Szép Magyarok, büszkeségem,

győzünk most már, megígérem!

Minden Magyar érdekében,

emeld fejed büszke népem!

 

Emeld fejed nézz le reám,

hőn szeretlek Magyar hazám!!

Meghalnom se kár teérted,

úgy szeretlek, ugye érted?

 

Írta: csillag (és Binga)

-------------------------------------

 

 

 

3.762 - Siklósi András: Halottak napjára

Von: Siklósi András
Gesendet: szombat, 2009. október 31. 17:38
An: Kutasi József
Betreff: Írás + verscsokor

 

Siklósi András

 

Halottak napjára

 

Mindenszentek és Halottak napja szerves része népi életünknek. Ilyenkor már mélyen bent járunk az őszben. A sűrű felhők mögül ritkán bújik elő a nap, hamarabb sötétedik, hűvösebbek, nyirkosabbak a nappalok és az éjszakák, gyakran szemerkél az eső, s a tájat borongós köd lepi. A völgyekben, szélmentes lapályokon hajnalonta olykor talaj menti fagyok is előfordulhatnak. Az erdők, ligetek elszórják színes lombkoronájukat, bokáig merülhetünk a frissen hullt avarba. A természet az elmúlásra, a téli álomra készül, hogy aztán kipihenve magát, tavasszal ismét megújuljon.

Őseink még sejtették, hogy a halállal nem ér véget minden, hanem csak a földi létünk fejeződik be; de életünk egy másik dimenzióban tovább folytatódik, ahol már nincs többé nyomorúság, fizikai fájdalom és szenvedés. Ők még ösztönösen hittek a mennyben és a pokolban; próbáltak mindig úgy viselkedni, hogy megmeneküljenek az örök kárhozattól, s eljussanak Isten, vagyis a megtestesült Szeretet ölelő karjaiba. Nem a haláltól féltek, hanem a bűnös, becstelen élettől; mert érezték, hogy a mindent látó, Igazságos Bírót nem lehet becsapni, s valamennyiünket szándékaink, tetteink fényében ítél majd meg. Tudták, hogy nincs értelme a kapzsi harácsolásnak, az anyagi javak mértéktelen fölhalmozásának, mert a másvilágra úgysem vihetnek magukkal semmit, kivéve a lelkükben összegyűjtött jóságot és bölcsességet. Alaposan fölkészültek a halálra, oly formában is, hogy számot vetettek egész életükkel, s igyekeztek megbánni vétkeiket, kiengesztelni mindazokat, akiket megbántottak, ill. kiegyenlíteni összes tartozásukat. Sokat imádkoztak, gyakrabban jártak templomba, tapasztalataikat megosztották a fiatalabb nemzedékekkel, s a korábbiaknál megértőbben, filozofikusabban szemlélték a világot.

Ma valahogy ez is másképp van. Elfajult, önzővé vált, elállatiasodott az ember. Önmagán, a saját vágyain, valós és vélt szükségletein kívül ritkán érdekli más, s mivel a lelke kiüresedett, elsivatagosodott, többnyire retteg a magánytól, majd a rá váró méltatlan, kegyetlen végtől. Elviselhetetlennek érzi a csendet, az öregedés stációit, haszontalan pótcselekvésekbe menekül, s körbe-körbe rohangál, mint a mérgezett egér. Mivel korunkban a társadalom alapsejtjei, a családok is atomjaira szakadtak, a létbiztonság s a közbiztonság minimálisra csökkent, az egészség (a teljesség!) pedig végzetesen leromlott, de a vallások sem nyújtanak már érdemi kapaszkodót, s a hajdani nagy eszmék (pl. hazaszeretet, tisztesség, bátorság, önfeláldozás, szolidaritás, állhatatosság, hit, boldogság stb.) is mind-mind a porban hevernek; ezért az egyén talaját vesztette, s nem találja a helyét sehol, semerre. Nem bír mit kezdeni sem az életével, sem a halálával.

Őseink még ápolták évezredes hagyományaikat, s ennél fogva azok is erősítették, megtartották őket. Így például törődtek másokkal, segítettek a szegényeken, a bajba jutott szerencsétleneken, megülték ünnepeiket, harmóniában éltek szűkebb és tágabb környezetükkel, az Univerzum csillagaival s az évszakokkal. Tisztelték, szerették, szívükben őrizték felmenőiket, sőt, bizonyos értelemben állandó kapcsolatban álltak eltemetett halottaikkal. Egész csokor népszokásunk kötődik az őszi napéjegyenlőséghez, Mindenszentekhez és Halottak napjához szerte a Kárpát-medencében. (Ezeknek bárki utánanézhet avatott néprajzi könyvekben, helytörténeti monográfiákban és egyházi krónikákban, ismertetésükre ezért nem térek ki.) Manapság sajnos annyira megkoptak már (mondhatnám, tervszerűen kiölték belőlünk!), hogy jószerivel csupán a temetőjárás s a gyertyagyújtás maradt meg belőlük (no meg angolszász mintára újabban nálunk is kezd lábra kapni egy gyökértelen, otromba, horrorisztikus Halloween-komédia), ami eléggé elszomorító.

Kedves Olvasóim! Gondoljunk arra, hogy akik ma kiterítve, elhantolva vagy elhamvasztva nyugszanak, egykor mind elevenek voltak; s akik most jól-rosszul múlatják drága perceiket, előbb-utóbb mind ugyanoda jutnak. Nem az számít, hány évet töltünk a földön, hanem az, hogy a rendelkezésünkre álló idővel miként sáfárkodunk, s képességeinket mennyire hasznosítjuk embertársaink, nemzetünk, magyar hazánk javára. Ne reszkessünk tehát a haláltól, ám próbáljunk meg minél okosabban, tartalmasabban élni. Ezen a kettős ünnepen dobjuk félre szorító gondjainkat, s ne szégyelljük, ha könny fut a szemünkbe, amikor emlékezünk. Beszélgessünk elhunyt hozzátartozóink szellemével, s a sírhalmuk fölött töprengjünk el az élet és a halál csodáján, megismételhetetlenül egyedi voltán. Szálljunk kissé magunkba, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, s törekedjünk arra, hogy hátralevő életünket minél tökéletesebbre formáljuk. Az eltávozottak sorsán már nem javíthatunk, de a magunkén és szeretteinkén annál inkább. Úgy örüljünk minden napunknak, mintha ez lenne a legutolsó.

A javasolt elmélkedést, meditálást hadd könnyítsem meg azokkal a verseimmel, melyek e témáról, az elmúlásról szólnak. Ne felejtsük: mindig az itt maradóknak nehezebb, a gyász átható kínja kizárólag őket sújtja. Ám, ha szilárd a hitünk, a vigasztalás sem késhet sokáig. Mindnyájan Isten kezében vagyunk, s amíg Ő vigyáz ránk, addig nincs okunk a reménytelen elkeseredésre. A jézusi örök Világosság ragyogjon lelkünkben!

 

Siklósi András versei

 

Két vers az őszről

 

 

1.) Őszi képek

 

Gyöngül a nap sírnak a felhők

Hajlik a fű a szélben

kopaszodnak a fák

sötét címerrel gyászol a kukorica

Kifakultak az utolsó rózsák

csak a kikerics bujdosik még a réten

Érett almák pirosa lopózik

a hidegebb szürkék és barnák közé

pompás szőlők gesztenyék mosolyognak a dombhátakon

Keréknyomok vágódnak a sárba

prüszkölnek a lovak cuppog a csizma

Kutyák vinnyognak töppedt viskók előtt

Fekete varjak záporoznak a mezőkre

és rekedten panaszosan rikácsolnak

A bokrok fák térdig gázolnak

a nyirkos avarban

Nászra készülő szarvasok bőgnek

baglyok sikoltanak a csöndbe

Kihalt az erdő

Éjszakánként furcsa fények imbolyognak a lápon

s nehéz ködöktől fuldoklik a berek

 

A tél gúnyosan les már a távoli hegyek mögül

 

2.) Őszi gondolatok

 

Ősz van

Botlik a láb bizonytalan a tekintet

megsápadnak a legszebb szerelmek

Az öregek messzire néznek

s bölcs derűvel átlépik az öröklét kapuját

Minket is átjár a változás szele

Dermesztő ujjak simogatják szívünket

csontunk beleremeg a fájdalomba

Befelé fordulunk

belső mélységeinkbe zuhanunk

 

Ősz van Elmúlt bennünk a nyár

 

Az elmúlás képei

 

Lelkem megfagyott kikötőibe

nem vitorlázik többé már hajó

Egyedül úszom a rémületbe

vert holdbéli táj sikoltó fájó

 

vérfolyamain Felmetszett testű

szétszórt gondolataim a társak

Őrzik tékozló szívem meséit

az elmúlás ködös könyvtárának

 

A jövő szikláira épített

felhők könnyében ázó kis házam

lassan elporlad mint a megégett

szerelem gyűlölet hamujában

 

Sötéten lázasan száguldoztak

játékos álmok vad látomások

bennem Kitárták zárt kapuikat

a közeli s távoli világok

 

Minden mélységben és csúcson jártam

voltam győztes és üldözött béna

az élet s a halál mámorában

ünnepelt hírnök s daltalan néma

 

Az öröklét bírája lesz hunyó

lehulló csillagomnak Virágzó

örvénylésben születek újra vagy

földet szór rám a végső harangszó

 

Kézbe veszem kopott furulyámat

s játszom egy kuruc búcsúéneket

Elhagy az öröm és el a bánat

Itt lenn elalszom s fönt felébredek

 

Ravatalon

 

Ezer barázda homlokán

ajkain megfáradt mosoly

hajában tél szívében csönd

s egy mélyen elfojtott sikoly

 

Lefogták büszke sasszemét

siratók szoknyája lebben

Itt hagyta földi világát

ki tudja mi vár rá ott lenn

 

A virrasztó gyertyák fénye

kialszik s föllobban újra

Merev a test de a lélek

fölkészül a végső útra

 

Elment ma ismét egy ember

fájdalom maradt utána

Szegény volt békés egyszerű

nem hagyott semmit se hátra

 

Nem kap ünnepi temetést

sem fényes papi beszédet

csak a kis harang köszönti

őt s a könny mosta gyásznépet

 

Összegyűlt érte a falu

búcsút vesz mindenki sorban

Levél hull a koporsóra

sírásók kapája koppan

 

Emléke lassan eltűnik

testét fölfalják a férgek

Keresztje elporlad kidől

Nyomába új holtak lépnek

 

Sírhantján nem lesz több virág

csontjára évek pora száll

Derűt és borút hoz a szél

s gúnyosan kacag a halál

 

Halotti beszéd

 

Bús medve-szívű barátom halott vagy

Barna bőröd nem cserzik többé az évek

fejszéd nem táncol odvas fák derekán

Erdők lelkének tudós ismerője

nem raksz több tüzet

 

nem etetsz többé büszke szarvast

és félénk madárkát

Soha nem mesélsz már

a feléd vetődött idegennek

Hű kutyád nem kísér el vadászni

puskádat befesti a rozsda

Házad falánk pókok tanyája lesz

benövi a bozót szétmállik összeroskad

Érces hangod nem lopódzik többé a szívekbe

sóhajod nem öleli át az erdő fáit

Elmentél kedves jó öreg

Mindig a gyökerekről beszéltél nekem

s most leszálltál közéjük

hogy magad is gyökérré válj

 

Nem vágytál soha temetőbe

itt fekszel ma is

Kis kőhalom jelzi a sírod

százados fenyők őrzik álmodat

s hogy örök békédet ne zavarja semmi

azóta nesztelenül lábujjhegyen járnak a fák

----------------------------------------------------

3.761 - Kövesi Krisztina: Koncert, Mátyás templom, november 6., Zrínyi kórus (is)

3.760 - Péteri Attila Árpád: Nem alkudunk, nem csügedünk!- mindaddig, amíg rájatok nem kínyszeríjjük az emberi alapértékek tiszteletben tartását, élen a tízparancsolattal.

Von: Péteri Attila Árpád
Gesendet: péntek, 2009. október 30. 21:47
An: Kutasi József
Betreff: Nyílt levél az EU látható és látens vezetőinek!

 

Nyílt levél az EU látható és látens vezetőinek

 

Fődlakó Társaim! (Titeket nem lehet komolyan venni!)

 

Ippeg ezír, tájszólással próbállak fölébreszteni benneteket. Ösmeritek i a hajdúkat? Bocskairul mit tuttok? Attú félek, hogy semmit. Há’ idefigyejjetek. Ők vótak a becsület, a tisztesség, a szókimondás, a lelkiismeret, a hazafiság zászlóvivői.

 

Hallottatok i valamit az erkölcsi tisztaságrul? Ösmeritek é ezen fogalmat egyáltalán. Jómagam csikós nemzeccsíg tagja vagyok, errűl csak annyit, mi őszinte ámbörök vagyunk, őseink öröksígít nem hagyván elvetíltetve.  Senki és semmi által el nem árulva, míg a Ti kettős mírcítek érvényre juttatásáír se. L(

 

Tuggyátok, hogy mit takar a kettős mírce fogalma mifelénk, a nagy magyar Pusztában??? Attú fílek ese tuggyátok.

 

Bizonyítékom, a tegnap icakai döntísetek, az Ajrópai nípek és elődeink, kiemelten a szudéta-németek, és a magyarok arcul pökísível.

 

Tuggyátok, mit jelent hajdúul a pökni szó? Próbájjátok ki a tükör előtt. Sercentísnek is becézik mifelénk. Gyakorlati teendő: mély lélegzetvitel, egy kis krákogás, oszt aggyad neki!

Ennyit ír a ti tisztessígtek. De biztos vagyok abba, hogy eztet se tuggyátok, mi az a TISZTESSÍG!

 

Hát mit tudtok ti eggyátalán? A jó nénikéteket.

 

Meddig nízitek még hülyének az embereket? Ajrópában és hetedhét országon túl, hogy egyíb fődríszeket most ne is emlíccsek.

Van nektek lelkiösmeretetek? Tuggyátok mi fán terem e? Há’ mán mondanom se köll, hogy ese tuggyátok. L(((

 

Akkó meg minek fárasszam a számat, hogy rábírjalak benneteket a becsületes viselkedísre, az agyatok használatára, aminek itt lenne az ideje. Nem kívánom tűlletek, hogy lepipájjátok Ájnstájnot, de azír néha használhatnátok a  golóbist, azt a nyakatok felettit,  valamit megmozgatván vele, benne. Ide-oda billegetve, hátha a káposztalé hullámokat vet belül e kísérlet által és FÖLÉBREDTEK! Nini, hát illen is megtörténhet velünk: valami tényleg mozog bennünk?

 

Ekíppen morfondírozván magatokban, reménykedve benne, még az is előfordulhat, hogy mi is -mán mint ti- ámbörök lehetünk, ha leeresszük e bűzös levet a tarkónkon elrejtett képletes „kiscsap” elfordításával?

 

Há’ biz’ nem rejtyük véka alá, eztetet várjuk tülletek.

 

De minél előbb, hogy ez a nagyra nőtt Ajrópai SÓHIVATAL végre úgy műköggyík, ahogy az a nagykönyvbe meg vagyon írva.

Ehö kívánok nektök sok sikert és ráíbredíst,  hogy a rossz útrúl mielőbb letérjetek, mer’ addig jár a korsó a kútra, míg EL NEM TÖRIK! No meg egy kis ráadásként: AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA! (Talán létezik köztetek egyelőre veletek társutas, megílhetísi gondúkodó, aki velünk ért egyet, csak egyelőre ügyesen rejtőzködik. Bizakoggyunk ebbe, mer’ mint köztudott, a remíny hal meg utójjára).

 

Akinek meg inge, az tanújjík  a kritikai észrevételekbűl, de izibe, mer’ a józan ész és az IGAZSÁG: LEGYŐZHETETLEN!

 

Zárszókínt, jegyezzítek mög, a magyar szellemiség előbb vagy utóbb, de diadalra viszi Ajrópa és a világ sorsának jobbá tételit. Ha  a kutya a kovászbul ugrik ki, akkor is.

 

Kár a gőzír, bármennyire is buzgolkodtok azon, hogy a gőzekíbül, Gizikét csinájjatok. Nem fog sikerűnyi. Ezt itt, e szent helyen, a Kárpát-medence szívében, Magyarországon, írásba adom!

 

Nem alkudunk, nem csügedünk!- mindaddig, amíg rájatok nem kínyszeríjjük az emberi alapértékek tiszteletben tartását, élen a tízparancsolattal.

 

A SZEBB JÖVŐ remínyiben az Úr legyen mi vélünk s irgalmazzon tinéktek, ha nem hozzátok helyre vétkeiteket.

 

Nem csak a benesi dekrétumok aljasságainak mentegetísit fölszámolva! Lesz helyrehoznivaló bűvön, -ezen kívül- más témákban is. Az ösztökílísetek tekintetibe ránk számíthattok!

 

Nagy lelkierő és önuralom szüksígeltetik részemrűl, hogy miként búcsúzzam el tülletek mára, -a világcsoda INTERNET segedelmivel- de példaadó leszek:

 

Ámen

 

-PAÁ-

 

Megj.: Fordítóknak, tolmácsoknak őszinte együttérzésem. Kíséreljék meg a lehetetlent! (Sok sikert!).

 

3.759 - Bakonyi István: Így élünk ma Magyarországon, az újjászületett diktatúrában.

Von: Dr. Lehmann György
Gesendet: szombat, 2009. október 31. 13:48
An: Kutasi József
Betreff: válasz ( Re: diktatúra)

 

Adalék a parlamenti diktatúra szárnycsattogtatásaiból.

 

Kedves Bakonyi István!

 

    Siófokon ügyvédi tevékenységet folytatok és ez okból természetesen felajánlom azt, hogy ha bármiben az ügyével kapcsolatos birósági eljárásban szükségesnek találja azt, hogy segítsek, úgy rendelkezésére állok. Honorárium emlegetését pedig sértésnek veszem.

 ---------------------

 Egyébként szerintem elég olcsón megúszta, hiszen éppen ezen a héten - kedden - fejeződött be az ellenem folyamatban lévő hamis vád elkövetése miatti büntető eljárás a Kaposvári Városi Bíróságon. Az ügyész vádbeszédében szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta velem szemben.

 

Ennek a büntetőügynek ténybeli alapját az képezi, hogy 2005. novemberében a rendőrségen tanúként meghallgattak és tanúvallomásomnak egyik mondatában azt mondtam, hogy a Fideszes polgármester által vezetett siófoki önkormányzat által kijelölt "projektmenedzser" lehetségesen akár 1 milliárd forint kárt is okozhatott azzal a tevékenységével, hogy a Siófoktól 18,5 km-re lévő Nagyberényből sóban telitett 58 fokos napi 2000 m3 gyógyvíznek föld alatti csővezetéken fizikailag képtelen szállítása programot éveken át vezette.

 

A sok száz millió forint siófoki közpénznek elköltése után mára természetesen semmi nem lett a csővezetékes szállításból, de még most is meg kívánta magyarázni tanúként az eljárásban Siófok Polgármestere azt, hogy a már megvalósult heti két lajtos kocsival történő lötyögtetése 5-10 m3 gyógyvíznek Nagyberényből Siófokra milyen hasznos Siófok számára.

 

Szóval a négy évvel ezelőtti tanúvallomásomnak ezért a mondatáért kívánt a Kaposvári Nyomozó Ügyészség e héten vádbeszédében velem szemben szabadságvesztés büntetést kiszabatni, majd az eljáró bíró felmentő ítéletet hozott bűncselekmény hiánya okából.

 

Az ügyész a bűncselekmény megállapítása és megbüntetésem végett fellebbezett...

-----------------------------------

 Most tehát a szabadságvesztés büntetést elkerültem, de szerintem legközelebb Kövér Lászlóék akár az esetemnél megismert módon is megmutatják azt, hogy miként kell el, illetve leszámolni az MSZP és SZDSZ tényleges bűnözői helyett velem és a hozzám hasonlókkal.

 

Siófokon 2009. október 31. napján. Barátsággal: Dr. Léhmann György

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Date: 2009/10/30
Subject: diktatúra

 

Kedves Barátaim!

Ma kirúgtak a Fehérvér Médiacentrumból. Az egyik ok, hogy a Fehér Vár c. hetilapban próbáltam foglalkozni a Magyarok Szövetségével. Korábban a Fehérvár TV-ben műsort készítettem többek között Vukics Ferenccel, Benis Miklóssal. Így élünk ma Magyarországon, az újjászületett diktatúrában.

 

Szeretettel: Bakonyi István

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

3.758 - Exkluzív: A Jobbik hamarosan elindítja munkaközvetítő szolgáltatását - beszélgetés a Jobbik Munkaügyi Kabinetének tagjaival

Von: Apu Lengyel
Gesendet: szombat, 2009. október 31. 12:40
An: Kutasi József
Betreff: A Jobbik hamarosan elindítja munkaközvetítő szolgáltatását

 

Exkluzív: A Jobbik hamarosan elindítja munkaközvetítő szolgáltatását - beszélgetés a Jobbik Munkaügyi Kabinetének tagjaival

http://barikad.hu/node/39539

A munkanélküliségi arány az elmúlt időszakban 13 éve nem tapasztalt méreteket öltött: a mutató az éve harmadik negyedévében 436 ezerre, 10,3 százalékra nőtt. A hihetetlen mértékű munkanélküliség okáról és a megoldásokról kérdezte a barikád.hu a Jobbik Munkaügyi Kabinetének tagjait.

Megdöbbentő adatokat hallhatunk a magyarországi munkanélküliségi arányról. A Jobbik szerint ezek valós számok, vagy a helyzet akár rosszabb is lehet?

Jobbik már hónapok óta nem hitte el, hogy a munkanélküliségi ráta 1 számjegyű, - hiszen mi a magyar társadalom egyszerű tagjaiként éltük át, ahogy környezetünkben egyre nőtt az állástalanok száma - így mélységesen fel vagyunk háborodva, hogy még 1 hónapja is 9,9%-os munkanélküliségi rátáról zengett a balliberális sajtó - mondta a kabinet egyik tagja, aki megjegyezte, szerinte a mutató a valóságban elérheti 13-14 százalékot is.

Mi a Jobbik álláspontja a növekvő munkanélküliség okairól?

„A legfontosabb ok maga a neoliberális szemlélet és gazdálkodás, melynek éppen az a lényege, hogy minél kevesebb munkavállaló állítson elő minél nagyobb hasznot, és ez a szemlélet már eleve abba az irányba viszi a gazdaságot, hogy a vállalatok, munkaadók nem azt nézik, hogyan mentsék meg a munkahelyeket, hanem azt, hogyan szabaduljanak meg minél több dolgozótól.” – közli a munkaügyi kabinet másik tagja.

„Tönkretették a mezőgazdaságot, aminek okán a vidéki embereket, családokat alapvető termelőeszközüktől, megélhetési alapjuktól fosztották meg. Helyette jött a szalagmunka, éhbérért, amely az első adott alkalommal tovább is megy, olcsóbb munkaerő után kutatva. Őszintén szólva, már nem vagyunk túl messze a 80 Ft-os kínai órabértől...” – folytatja tagtársa, aki szintén a mezőgazdaságból próbál megélni.

„Ok a külföldi tőke térhódítása, mely, az adókedvezményes időszak letelte után fogja magát, és továbbmegy (összeszerelő, alkatrészgyártó üzemek). A szerződésekbe bele kell foglalni, hogy, ha elmennek mindenféle kedvezményt kamatostul issza kell fizetni” – teszik hozzá.

„A legtöbb embernek elavult a szaktudása, a szakmája. Vidéken alig-alig elérhető a felnőttképzés, illetve nemigen támogatják Magyarországon, hogyha egy felnőtt ember át akarja képeztetni magát, ugyanakkor szakmát, vagy nyelvet tanulni kisebb vagyonba kerül manapság. Egy családos ember ezt egyszerűen nem engedheti meg magának!” – mondja az egyik kabinetvezető, aki maga is három gyermeket nevel, egyedül.

Egyiküknek saját kis vállalkozása van. Sajnos nem volt más választása, el kellett bocsátania két alkalmazottját. Jelenleg feleségével dolgoznak éjjel-nappal, hogy ne menjenek tönkre. „Ok a munkáltatókat sújtó magas járulék és adófizetési kötelezettség, ennek következménye, hogy a hazai kis és középvállalkozások nem tudnak a világgazdasági válságban talpon maradni. Ha ők állnák a sarat, nagyon sok magyar munkavállalónak tudnának megélhetést biztosítani, és ők nem csak keresztülmennének itt, mint a gőzmozdony, hanem, mivel hazaiak, hosszú távra lehetne velük és általuk tervezni.”

Mi a Jobbik megoldási javaslata a munkanélküliség megszüntetésére illetve az arány visszaszorítására?

„A megoldás mindenképpen alapvetően a neoliberális gazdaságpolitika és szemlélet teljes visszaszorítása. Rengeteg olyan tevékenység van, amely pénzben esetleg nem hoz azonnal és mérhetően hasznot, viszont óriási szükség van rá: betegápolás, idősgondozás, családsegítés, felújítás, karbantartás, rendvédelem, tanári pálya, művészetek stb. Ezeket is rendesen meg kellene fizetni, ez a pénz beáramlana a gazdaságba, (vásárlóerőként megjelenne) a piacon.

A Jobbik alapvetően nagy, és erős államban gondolkodik, amely lehetővé tenné, hogy mindenkit, aki a társadalom egy részének vagy egészének szempontjából hasznos munkát végez, rendesen megfizessék” - válaszolják.

A magas munkavállalói költségeket is visszaszorítanák? – fordulunk az előbbi kisvállalkozóhoz.

„Nem vagyunk mi ellene a magas adóknak, és járulékoknak AKKOR, hogyha azt látjuk, hogy az ÁLLAM a mi adónkat az ország egészének boldogulására költi, ha látjuk, hogy a gazdaság fontos szereplőjeként egyik mozgatórugója annak. A Jobbik azon van mélységesen felháborodva, hogy hatalmas adókat fizetünk, ugyanakkor nem működik semmi, teljesen magunkra vagyunk hagyva!”

A cigányság is jelentős részét teszi ki ennek az aránynak. Hogyan akarják bevonni őket a munkába, hogy a társadalom hasznos tagjává váljanak?

A cigányság munkavállalása nehéz és bonyolult kérdés: mindenekelőtt olyan tudást kellene a kezükbe adni, mellyel esélyük van arra, hogy megfeleljenek az álláspiacon. De, ez a magyar munkaképes korú felnőtt lakosság nagyon nagy részét sújtja, így én semmiképpen nem tennék a cigányok felé semmiféle megkülönböztetést. MINDENKINEK aki dolgozni és tanulni akar, biztosítani kell a lehetőséget.

Milyen fontos lépéseket tesznek a munkanélküliség megszüntetésére eddig?


A Jobbik Munkaügyi Kabinet a maga szerény eszközeivel épp mostanában indít be egy webes alapon működő Munkaközvetítő szolgáltatást, ezen kívül a munkaadók a
www.nemzetiszaknevsor.hu oldalon is regisztrálhatnak, ajánlva terméküket, szolgáltatásukat. Erről az oldalról - is - majd a jobbik Munkaközvetítő oldalára lehet lépni, ahol munkanélküliek várnak munkára.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

3.757 - Házik Zoltán: Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy előbb elsönként Önöknek/Nektek továbbítsam, mint segítőtársaimnak, támogatóimnak.

Von: szerkesztoseg@karpatiharsona.info
Gesendet: szombat, 2009. október  31. 18:14
An: Kutasi József
Betreff: A BENEŠ-DEKRÉTUMOK, AMIKRŐL MOST EURÓPA HALLGAT + TÖRVÉNYSZÖVEG /// VÉGLEGES

 

Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy előbb elsőnként Önöknek/Nektek továbbítsam, mint segítőtársaimnak, támogatóimnak.

 

Mindenkit kérek, amennyiben nem ütközik nagyobb akadályba, hogy a teljes címlistájukon adják közre, terjesszék, jusson el a lehető legtöbb magyar ajkú és érzelmű háztartásokba. Hogy a 21. században még hatályban lehetnek ilyen és ehhez hasonló  dokumentumok, ez Európa, de a többi tagállamok szégyene is.

 

Itt megtekinthetik és kérem: terjesszék is. Zörögjön, durranjon, füstöljön és égjen a súrlódásoktól teli netthálózat.

 

A BENEŠ-DEKRÉTUMOK, AMIKRŐL MOST EURÓPA HALLGAT + TÖRVÉNYSZÖVEG

http://www.karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=7321:a-bene-dekretumok-amikrl-most-europa-hallgat-toervenyszoeveg&catid=86:dr-kollar-lajos-budapest&Itemid=72

 

Megjegyzés képen a Kárpáti Harsona frissítve itt megtekinthető:

http://www.karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=frontpage&Itemid=70

 

Megtisztelő figyelmüket - figyelmeteket köszönöm. A siker reményében, nemzettestvéri szeretettel: Zoltán

 

Házik Zoltán

nemzeti önazonosságunk védelmezője

Kárpáti Harsona alapító főszerkesztő, laptulajdonos

http://www.karpatiharsona.info

http://www.karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=3065&catid=90&Itemid=72

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

3.756 - Szabó János: Csongrád Megye Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt Kligl Sándor: Háború című szobra avató ünnepségére!

3756.png


37562.png

3.755 - Dr. Morvai Krisztina > Dr. Kovács Tamás A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyésze részére!

Dr. Kovács Tamás
A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyésze részére


Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 17.§-a a következőképpen rendelkezik:

„Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”

E jogszabályra figyelemmel az Európai Parlament magyarországi képviselőjeként és az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügy Bizottságának tagjaként a következőkben kérek Öntől felvilágosítást. Tekintettel arra, hogy kérdéseimmel összefüggésben az Európai Parlament részére folyamatos és naprakész tájékoztatást szeretnék adni, kérem, hogy válaszát soron kívül, a lehetőség szerinti legkorábbi időpontban küldje meg.

Immár több, mint négy hónappal ezelőtt, 2009. június közepén – érdekes egybeesésként röviddel az Európai Parlamenti választásokat követően – került sor Budaházy György őrizetbevételére és ellene büntetőeljárás indítására terrorcselekmény és más bűncselekmények állítólagos gyanúja miatt. Budaházy György a magyarországi nemzeti ellenállás, a parlamenten kívüli politikai ellenzék jól ismert, kiemelkedő alakja.

Az ügy megítélése szempontjából nagy jelentőségű tény, hogy 2006. őszén, az akkori miniszterelnök hírhedt őszödi hazugságbeszédét követően indult tiltakozások miatti bosszúhadjáratként tömegesen került sor a tiltakozók őrizetbe vételére, ellenük büntetőeljárások indítására. Azóta, mint az Ön által is ismert, jogerős bírósági ítéletek valamint a rendőrséggel kötött peren kívüli megállapodások sokasága leplezte le, hogy ezen őrizetbe vételek, bebörtönzések szinte kívétel nélkül ártatlan emberekkel szemben történtek, közülük sokakat a börtönben testileg és lelkileg megkínoztak, s az elindult büntetőeljárások az ötvenes évek szellemét idézően koncepciós jellegűek voltak, azaz szintén ártatlan emberek tömegét érintették, s hamis bizonyítékokon „alapultak”.

Budaházy György júniusi bebörtönzésével egyidejűleg, illetve azóta folyamatosan további 15 személy – nők és férfiak – letartóztatására, s büntetőeljárás alá vonására került sor az ún. „Budaházy üggyel” összefüggésben.

Mind a magyar, mind a nemzetközi közvéleménynek, s így az Európai Uniónak is alapos oka van feltételezni, hogy megismétlődhetnek a 2006. őszi tömeges és durva jogsértések Magyarországon. Ezen feltételezést erősíti, hogy sem az ügyészség, sem más állami szerv azóta sem ismerte be nyilvánosan a bebörtönzések, kínzások és koncepciós eljárások miatti felelősségét, nem került sor a fő felelősök megbüntetésére sem. Ebből logikusan következhet, hogy a fennálló hatalom elfogadhatónak tartja a büntetőjog „bevetését” a nemzeti ellenállás megtörésére, az állampolgárok „megfegyelmezésére”.

Diktatúrákban megszokott dolog, demokratikus jogállamban azonban elfogadhatatlan, hogy a parlamenten kívüli ellenzékhez tartozók börtönben sínylődjenek, ráadásul úgy, hogy sem az ellenük szolgáló bizonyítékokról, sem a pontos vádakról, illetve az eljárás alapjául szolgáló tényekről, sem a fogvatartottak hogylétéről nem tudhat a nyilvánosság, nem tudhatnak még a hozzátartozók sem. A Budaházy-ügyben pontosan erről van szó, s ez az a tűrhetetlen helyzet, amelynek haladéktalanul véget kell vetni. Európai Uniós tagállamban, 2009-ben nem ismétlődhetnek meg sem a Rákosi idők jogfosztásai, sem a harmadik világ diktatúráiban tapasztalható olyan állapotok, amelyek ellen pontosan az Európai Unió emeli fel rendszeresen a szavát.

Engedje meg, hogy összefoglaljam azokat a tényeket, amelyek a Budaházy György és az ügyében érintett másik 15 fogvatartott személy elleni eljárással összefüggésben jelenleg ismeretesek.

Budaházy - ahogy az európai demokráciákban gondolkodó, felnőtt állampolgároktól megszokott – politikai tevékenységet folytat. Ettől az sem tántorította el, hogy több esetben büntetőeljárást indítottak ellene. Egyebek mellett azért indultak ezen eljárások, mert 2002-ben az ún. Erzsébet hídi blokád keretében többekkel együtt követelte a csalás-gyanús országgyűlési választás szavazatainak újraszámlálását, továbbá részt vett a Szabadság téri szovjet emlékmű tetején található önkényuralmi jelkép, az ötágú csillag eltávolításában, valamint internetes blogjában aktív politikai ellenállásra szólította fel az olvasókat. Hunnia Mozgalom elnevezéssel társadalmi-politikai mozgalmat indított, élve a vélemény-nyilvánítási szabadság és a közéletben történő részvétel alkotmányos jogával. A Wikipédia tanúsága szerint a Hunnia mozgalom egyebek mellett ún. Razzia-kampányt indított a Magyarországon köztudottan elviselhetetlenné váló korrupció ellen. E tevékenység részeként Budaházyék többek között az elhíresült ún. sukorói nagyberuházással összefüggő korrupciós ügyletek feltárásán fáradoztak, amikor a „terrorcselekmény” gyanújával összefüggésben megkezdődött a Hunnia mozgalomhoz köthető személyek letartóztatása.

Az elindult – állítólagos terrorcselekmény és más bűncselekmények miatti – büntetőeljárások kapcsán a közvélemény elé eddig egyetlen ún. „bizonyítékot” tártak a hatóságok, erről azonban kiderült, hogy Draskovics Tibor rendészeti miniszter „műve”. Mint ismeretes, a miniszter sajtótájékoztatón a nyilvánosság elé tárt egy felvételt, amelyen egy lakatlan pusztán robbantás látható. Állította, hogy ez a felvétel a Budaházy által vezetett ún. „terrorista csoport” gyakorlatán készült. Bejelentésével az állampolgárok széles körében nyilvánvalóan megrökönyödést és riadalmat keltett, olyan látszatot teremtve, mintha Budaházyék nem a sukorói és más korrupciós ügyek leleplezésével, hanem a politikusak, esetlegesen a polgári lakosságot veszélyeztető robbantgatásokkal lennének elfoglalva. Megállapítást nyert, hogy ez az állítás hazugság, a bizonyíték pedig koholt volt, mivel a felvétel ténylegesen egy vegyész-tanoncokból álló fiatal csoport által, Budaházyéktól teljesen függetlenül megvalósított robbantási kísérletkor készült.

Kérdésem: indult-e Draskovics Tibor miniszter ellen büntetőeljárás a Btk. 233§ (1) b, pontjába ütköző hamis vád bűntette miatt, amelyet az követ el, aki „más ellen bűncselekmény elkövetésére vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására”? Amennyiben ezidáig nem indult ilyen eljárás, kérem, hogy jelen beadványomat egyben feljelentésnek is tekintse Draskovics Tibor rendészeti miniszter ellen a fenti tényállás alapján, s indítsa meg a szükséges nyomozást.

(Itt jegyzem meg, hogy demokratikus európai jogállamban hasonló „fiaskó” után a rendészeti miniszternek haladéktalanul le kellett volna mondania.)

Következő kérdéseim: Amennyiben Budaházy György illetve az ügyében fogvatartott másik 15 személy ellen a fenti koholt bizonyítékon kívül más bizonyítási eszköz is rendelkezésre állna, azt a hatóság már nyilvánvalóan hasonló diadallal a nyilvánosság elé tárta volna. Ilyen nem történt. Van-e más bizonyíték Budaházy György illetve a börtönben sínylődő 15 másik személy ellen? A bizonyítékok körében következő kérdésem.

Az Echo Tv folyó év október 23-i Éjjeli Menedék című műsorában (amely az Echo tv internetes archivumában megtalálható), az egyik fogvatartott élettársa úgy nyilatkozott, hogy az elrendelt házkutatást a vonatkozó jogszabályok szinte teljeskörű félretételével foganatosították úgy, hogy a kiszállt rendőrök a hozzátartozót durván fenyegetve, a karján lévő csecsemő életét veszélyeztetve eltávolították a lakásból. Független hatósági tanúkat pedig – a jogszabályi előírás ellenére – nem hívtak az eljárás szabályosságának ellenőrzésére. Ily módon senki nem láthatta, hogy a durván fenyegető fellépésű rendőrök a lakásban mit csinálnak, esetlegesen nem csempésznek-e bizonyítékokat, bűnjeleket a személyes tárgyak közé. A bizonyítékokkal összefüggésben ezért a következők a kérdéseim:

Kérdések: Milyen bizonyítékok állnak a hatóság rendelkezésére Budaházy Györggyel és az ún. „Budaházy ügyben” letartóztatott további 15 személlyel szemben? (Kérem, ne válaszolja azt, hogy ezek a bizonyítékok nem nyilvánosak, hiszen a legnagyobb nyilvánosság előtt és a legnagyobb „diadallal” került sor az egyetlen rendelkezésre álló, mellesleg hamis bizonyíték ismertetésére, így nyilvánvaló, hogy a további bizonyítékokat is szívesen tárják a hatóságok a nyilvánosság tudomására – már amennyiben léteznek ilyenek. ) Következő kérdésem: milyen körülmények között került sor az esetlegesen rendelkezésre álló bizonyítékok beszerzésére? Hogyan bizonyosodhat meg a nyilvánosság arról, hogy a vonatkozó jogszabályokat nem sértették meg a bizonyítékok beszerzése során s a rendelkezésre álló bizonyítékok nem hamisak vagy koholtak ugyanúgy, mint az ominózus „robbantásos felvétel”, amellyel igyekeztek az egész lakosságot megfélemlíteni és a politikai foglyok ellen hangolni? A házkutatásokat szabályosan végezték-e, így különösen jelen voltak-e a jogszabály által megkövetelt független hatósági tanúk? Tekintettel arra, hogy a nyilvánosság alapos okkal feltételezi (különösen az Éjjeli Menedék műsorra figyelemmel), hogy hatósági tanúk ténylegesen nem voltak, hajlandóak –e a jegyzőkönyvekben nyilvánvalóan szereplő hatósági tanúk a nyilvánosság elé állni és beszámolni – például az előző „bizonyíték” bemutatásához hasonló sajtótájékoztatón – a házkutatás körülményeiről? Összességében hogyan tudja a Köztársaság Legfőbb Ügyésze meggyőzni a magyar embereket arról, hogy nem ismétlődhetnek meg az ötvenes évek és nem csempészhetnek bármelyikünk otthonába hamis bizonyítékokat azért, mert politikai szerepet vállalunk, esetlegesen korrupciós ügyek feltárásán munkálkodunk?

A terrorcselekmény és más bűncselekmények ténybeli alapja szintén teljesen bizonytalan. Legfőbb Ügyész úr, tulajdonképpen mivel gyanúsítják Budaházy Györgyöt és a másik 15 személyt, azaz jogi nyelven fogalmazva milyen történeti tényállás(ok) alapján folyik ellenük büntetőeljárás? Az utolsóként letartóztatott újságírónővel szemben az az állítólagos gyanú, hogy ruhákat varrt a „terrorista csoport” tagjainak, s ezzel valósított meg bűnsegédi magatartást. Ha a rákosista időket idéző Tanú című filmben láttuk volna ezt, bizonyára jót nevetünk, de ez 2009-ben, egy EU tagállamban történik, valóságos emberekkel, akik a valóságban sínylődnek börtönben ismeretlen tények és ismeretlen bizonyítékok alapján. Kérem, ismertesse velem és a nyilvánossággal, hogy pontosan milyen cselekmények elkövetésével gyanúsítják a 16 bebörtönzött személyt? (Egyénekre bontva a történeti tényállásokat).
Igaz-e például, hogy valakik valamiféle fehér port küldtek egyes politikusoknak postán s ez az egyik alapja az eljárásoknak, a bebörtönzéseknek? Ha igen, akkor kérdezem: bevizsgálták-e ezt a bizonyos fehér port, s mi volt ez az anyag? Miből gondolják, hogy a gyanúsítottak s nem például valamely titkosszolgálat, vagy egy tréfás kedvű kamasz küldte e borítékokat?

A bulvársajtó szintű információkból tudjuk, hogy valakik állítólagosan egyes politikusok üresen álló hétvégi házára, illetve építés alatt álló házára lőttek, illetve ilyen célpontokra dobtak Molotov koktélt. Ugye minden magyar ügyész számára világos, hogy egy tudottan elhagyott, üres házra leadott lövés vagy Molotov koktél dobás a büntetőjog szabályai alapján nem valósíthatja meg sem az emberölés előkészületét vagy kísérletét, sem más élet illetve testi épség elleni bűncselekményt, sem pedig – a többi tényállási elem hiányában – a terrorcselekményt?

A fenti kérdések természetesen csak feltételezésekre alapoznak, hiszen immáron négy hónapja nem tudjuk, hogy pontosan milyen cselekmények elkövetésével gyanúsítják Budaházy Györgyöt illetve az ügyben azóta bebörtönzött és fogvatartott 15 másik személyt. Kérem tehát, hogy alapvetően ezzel, azaz a gyanúsítás alapjául szolgáló tényekkel és bizonyítékokkal kapcsolatban szíveskedjék mielőbb tájékoztatást adni, hogy az információt továbbadhassam a magyar és a nemzetközi nyilvánosságnak, különösen az Európai Parlamentnek.

Következő kérdéseim a fogvatartás körülményeivel, a fogvatartotti jogok megsértésével, így különösen a kapcsolattartási jog súlyos sérelmével kapcsolatosak.

Kérdéseim: Az ügyben fogvatartottak hozzátartozói közül többen számoltak be arról, hogy a gyanúsítottak hogylétéről, az ügy állásáról nincs tudomásuk, aggódnak szeretteikért. Számos fogvatartottnak kiskorú gyermeke van, így e „több sebből vérző” ügynek nagyszámú gyermek is elszenvedője. Milyen körülmények között tartják fogva a Budaházy-ügy gyanúsítottjait? Kérem, rendeljen el azonnali vizsgálatot annak kiderítésére, hogy mely fogvatartotti jogokat tartják be maradéktalanul esetükben és melyek sérülnek? Miért nem találkozhatnak hozzátartozóik, így különösen a házastársak/élettársak, a szülők, testvérek, illetve kiemelten is a kiskorú gyermekeik a fogvatartottakkal? Miért és hol akadnak el a hozzátartozók által beküldött csomagok és levelek? Mint azt Legfőbb Ügyész úr is tudja, Magyarország részes állama az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének. Ezen nemzetközi szerződés alapelvként rögzíti, hogy az államnak minden hatósági, illetve állami döntéskor figyelemmel kell lennie a gyermekek mindenek felett álló érdekére. A gyermekeknek (kivéve akkor, ha a szülő kifejezetten veszélyt jelent számára, mert például súlyosan és rendszeresen bántalmazza) joga van a szülővel való rendszeres kapcsolattartásra akkor is, ha a szülő előzetes letartóztatásban van vagy börtönbüntetését tölti. Budaházy György vonatkozásában pontosan tudható, hogy három kiskorú gyermeke az eltelt több, mint négy hónap során mindössze egyetlen ízben láthatta édesapjukat, akkor is olyan körülmények között, amelyek a gyermekek jogait, a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit súlyosan sértették, az édesapa ugyanis – a gyerekekben rémületet keltve – beöltözött kommandósokkal volt körülvéve. Kérem, szíveskedjen haladéktalanul tájékoztatni arról, hogy a hozzátartozók mikor és milyen körülmények között találkozhatnak legközelebb a fogvatartottakkal, s hogyan kívánják lehetővé tenni a kisgyermekekkel történő rendszeres és lelki fejlődésüket nem veszélytető kapcsolattartást? Kérem annak kivizsgálását is, és arról történő tájékoztatásomat is, hogy maradéktalanul megvalósulnak –e a fogvatartottaknak az ügyvédeikkel való kapcsolattartáshoz, a védelemhez fűződő jogaik.

Tájékoztatom Önt arról, hogy a Budaházy György és 15 másik személy ellen indult büntetőeljárás háttere, körülményei, a fogvatartás körülményei negyedszázada emberi jogokkal foglalkozó jogászként és EP képviselőként rendkívüli aggodalommal töltenek el. Éppen ezért a hozzátartozóktól és ügyvéd kollégáimtól az ügy állásával kapcsolatban mostantól rendszeres, naprakész információt fogok gyűjteni. Nagyra értékelném, ha ezzel összefüggésben nem tekintenének engem is „terroristagyanús” bűnsegédnek, hanem tudomásul vennék, hogy hivatásbeli kötelezettségemet teljesítem. Ez utóbbira bíztatok minden magyar jogászt, és az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának tagjait is, akiknek e levelem másolatát azzal küldöm meg, hogy kérem, hívjanak össze rendkívüli ülést a Budaházy üggyel összefüggésben gyanítható emberi jogi jogsértések kivizsgálására. Levelemet hasonlóképpen megküldöm az Európai Parlament elnökének, valamint az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottsága elnökének.

Végezetül tisztelettel bejelentem, hogy szeretnék személyes látogatást tenni Budaházy Györgynél és az ügyben fogvatartott 15 további személynél, hogy meggyőződjek fogvatartásuk tényleges körülményeiről, egészségi állapotukról, jelenlegi helyzetükről.

Kérem Legfőbb Ügyész urat, hogy e látogatásokat lehetővé tenni szíveskedjék, s jelöljön meg lehetséges időpontokat is.

Ismételten kérem, hogy szíveskedjék soron kívül, a lehető legrövidebb időn belül válaszolni levelemre, hogy erkölcsi és hivatásbeli kötelezettségemnek eleget téve tájékoztathassam a nyilvánosságot és az Európai Parlamentet az ügy állásáról s annak lényeges körülményeiről.

Budapest, 2009. október 30.

Tisztelettel

Dr. Morvai Krisztina
EP képviselő (Független/Jobbik)

UI: Az ügy sürgősségére tekintettel kérem, hogy válaszlevelét elektronikus levélben is szíveskedjék megküldeni, a fenti címre

barikád.hu

 

3.754 - Aradi Éva: Megérdemelte, mint ahogy a többiek is.

Von: Aradi Éva

Gesendet: péntek, 2009. október 30. 18:07
An: Kutasi József
Betreff: "Nemzeti Újságírásért" kitüntetés, 2009. október 24. http://www.fusz.hu

 

Tisztelt Kutasi József!

 

Szívből gratulálok kitüntetéséhez. Megérdemelte, mint ahogy a többiek is.

 

Tisztelettel: Aradi Éva

-----------------------------------------

3.753 - Csillag: Az fog történni, hogy felszabadítjuk magunkat!!

Von: csillag

Gesendet: csütörtök, 2009. október 29. 21:10
An: Kutasi József
Betreff: Először böngéssze át a 3.739 bejegyzést, és utána tegye fel a kérdést. "...miért nem tette ki az oldalára??"

 

 

Kedves, Aranyos, Drága, Édes Kutasi Úr!!

 

Az előző levelem nem számonkérés akart lenni, bár így utólag újra olvasva azt, látom, hogy tényegesen és joggal érezhette Ön annak. Szóval elnézését szeretném kérni, amiért nem magyaráztam el, miért tettem fel azt a kérdést úgy ahogy...

 

Az én titkos gondolatom -aminek hatására elküldtem azt az 1-2 sort- az volt, hogy talán szándékosan nem teszi ki, mert túlságosan fenyegetőnek találja, ezért nem ért vele 1et.. Ha erre gondolt volna, akkor helyesen tette volna, mert az a nyílt levél bizony-bizony fenyegetésnek készült. De nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy mindaz a tartalom, amit abba beleírtam igaz lesz, szóról-szóra. Ezt tekintse jövendölésnek.

 

Ön nem tudja még azt, amit én. Én már jó pár hónapja tudom, hogy rövidesen mi fog következni, történni itthon Magyarországon, azután a továbbiakban. Írtam is róla sok helyen már, de nem érdekelt senkit, nem hitte el senki, amin azért nem csodálkozom mértéktelenül, mert megértem őket.

 

Az fog történni, hogy felszabadítjuk magunkat!! Így és ilyen egyszerűen mondom. Vagyis, véglegesen megszabadulunk az élősködőinktől!! Bízzon bennem, ne gondoljon tudathasadásosnak, mert én az igazat mondom akkor is, ha most még Ön ezt nem képes elhinni nekem, vagy ha végleg kilátástalannak látja pillanatnyilag a Magyar jövőt..

 

Megírni, hogyan élnek itthon a szegény Magyarok?? Kinek, kiknek írjuk meg?? Az érintetteken és a lelkiekben mellettük lévő Magyar testvéreinken kívül -mint Ön is- nem érdekel ez itt senkit.

 

Minek nyavalyogjunk? Kinek siránkozzunk??

 

Tudja, a Magyar ember büszke. A szegénységében is az. Úgy tűnik a legtöbbjükben mintha genetikailag kódolva lenne a büszkeség és a méltóság.  A Magyar ember többnyire még pénzsegélyért sem megy el az önkormányzatokhoz, mert szégyelli a nyomorúságát, melybe szándékosan és bűnös módon belehajszolták, szégyelli és Magyar méltóságán alulinak tartja az alamizsnát, a kérincsélést az "uraktól". Mint pl. én is!

 

A Magyar ember a multinál éhbérért végzett munkája közben, munkaidő alatt, világos nappal az éhségtől inkább összeesik és meghal. Éhen hal, mert 4 napja nem evett akkor már, nem jutott rá pénze. Pénze helyett csak adóssága volt a bank felé, amit befizetett és így nem evett napokig. Meghalt úgy, hogy nem tudta akkor senki igazi okát az ő halálának. Mint nem régiben ez itt minálunk megtörtént. A Magyar ember sok esetben halálra fagy télen a házában, lakásában, mert az ő számára a fűtés megfizethetetlen fényűzés. De nem könyörög senkinek!! Nem könyörög és nem kunyerál akkor sem, ha megfeszítik!!

 

Ezekről az esetekről cikkeznek itthon a médiák pár napig, a legnagyobb pofátlansággal leadják a híradókban, aztán 2-3 nap elteltével napirendre térnek felettük, mintha nem is itt Magyarországon, Európa kellős közepén történt volna a XXI. században. Akkor hát minek írjunk ezekről?? Tudja ezt itthon mindenki. Az állam vezetése .. Áh, jobb ha nem írok ezekről semmit. Úgyis tudja Ön is, hogy mit írnék.

 

Végezetül, csak ennyit, fel a fejjel Magyarok!! Nem tart már sokáig. Ha eddig kibírtuk, akkor még ezt a csöppnyi időt -akár fogainkat összeszorítva is- átvészeljük, de akkor lépünk 1 óriásit!! A nyakukra.

 

Ugye egyet tért velem Kedves Úr?? Áldja meg Önt a Magyarok Istene, amiért segít nekünk erejét megfeszítve, fáradságot nem kímélve, anyagi áldozatot nem sajnálva.!!

 

Így legyen!! Igaz szeretettel üdvözlöm,

 

csillag

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2009. október 30., péntek

3.752 - Dr. Bokor Imre: LENINTŐL HRUSCSOVIG ÉS KÁDÁRIG, '56. OKT. 23.-tól NOV. 4.-IG.

Von: Dr. Bokor Imre
Gesendet: csütörtök, 2009. október 29. 23:11
An: Kutasi József
Betreff: LENINTŐL SZTALINON ÉS HRUSCSOVON ÁT KÁDÁRIG

drBokorImre_aFUSZ-ban.jpg

 

AKTUÁLIS, IGAZ, KÖZÉRDEKŰ.

 

A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

LEVELESLÁDÁJA

(RÖVID, DE ÁTFOGÓ ÉS TARTALMAS TÖRTÉNELMI LECKETÖREDÉK '56-RÓL)

 

LENINTŐL HRUSCSOVIG ÉS KÁDÁRIG, ’56. OKT. 23.-tól   NOV. 4.-IG.

          

        A Magyarország elleni ’56-os szovjet katonai intervenció iskolapéldája volt annak, hogy  a szovjetek  megalakulásuk pillanatától kezdve – a cárizmus elkötelezett és elszánt jogutódja szerepkörében -, folytatták a cári Oroszország (vagy Orosz Birodalom) folyamatosan terjeszkedő (hódító) tevékenységét, a környező államok bekebelezését, megcsonkítását és következetes eloroszosítását, valamint a „meleg” tengerekre való kijutásuk forszírozását.

Ezzel a politikával jutott el a Szovjetunió V. I. Lenintől - J. V. Sztalinig abba a helyzetbe, hogy a japán Szahalin szigetektől Európa szívéig „nyújtózkodván”, több százezer négyzetkilométerrel gyarapodott a területe.

Amikor Lenin vezetésével a világ első szocialista államszövetségének titulált szovjet képződmény létrejött, a cári elnyomástól szabadult népek többsége „készpénznek” vette Leninnek, a népek önrendelkezési jogáról szóló nyilatkozatát.

1917. december 6-án a finn kormány kiadta a függetlenségi nyilatkozatát, amelyet a szovjetek is elismertek. A Finn Köztársaság első elnöke Stahlberg Kaarlo  Juho volt, aki Carl Gustav von Mannerheim, egykori cári tábornokot bízta meg a finn haderő megszervezésével.

 Lenin viszont nem gondolta komolyan Finnország leszakadásának elismerését, és már 1918-ban Petrográdban megszervezték a káderképzést a finn Vörös Hadsereg részére.  A Finn Kommunista Párt vezére, Ottó Kuusinen Vilhelmovics  (a finnek Kádárja) ugyanis mindent a finn  kormány erőszakos megbuktatásáért. Aktív szervezője volt a  Finn Köztársaságban beindított vörös terror égisze alatt létrejött tömeges robbantásoknak, politikai gyilkosságoknak, a finn lumpenproletáriátus bolsevik eszmékkel való megfertőzésének.

Az 1918 január végén kirobbant polgárháborúban a Finnországban lévő szovjet 42. hadtest (gondoljunk a Magyarországon lévő szovjet különleges hadtest gyalázatos szerepére ’56 októberében) segítette a finn „Vörös Hadsereget”, de Mannerheim tábornok vezetésével a finn csapatok rendkívül súlyos harcok és véráldozatok árán, kisöpörték a szovjeteket Finnország területéről. A 42. hadtest parancsnoka Svesnyikov tábornok volt, komisszárja pedig Kuusinen!

Az ezer tó országa, tehát kivívta a függetlenségét, más megfogalmazásban: mintegy 120 ezer katona és polgári személy életével „fizette” ki Lenint és bandáját, hogy érvényt szerezzen a lenini önrendelkezési nyilatkozat valóságtartalmának.

Kuusinen a szovjetekhez menekült, ahol feleségével, Aino Kuusinennel aktív pártmunkában  és különféle titkos munkálatokban vettek részt.

        Kuuisinen feleségét  1937-ben letartóztatták és a háború végéig az egyik legkegyetlenebb (Vorkutai) táborban elmélkedhetett arról, hogy nem lett volna-e jobb,   Finnországban élni…

Kuusinen viszont az SZKP KB titkári pozíciójáig jutott el a főguruk ranglétráján, háromszor tűntették ki  Lenin renddel (Kádárt csak egyszer…),  Sztalin, nagyon megbecsülte azokat a munkatársait, akik  szó nélkül  tudomásul vették, hogy  ártatlanul elhurcolják  feleségüket a GULAG-ra, és változatlan hűséggel szolgálták a bomlott agyú diktátort (emlékezzünk Kalinyinra, Molotovra, Bulganyinra, Poszkrebisevre, stb.,).

  Moszkvában egy utca ma is hirdeti Kuusinen nevét, a kiemelkedő képességű forradalmár-és államférfiét, aki mérhetetlenül sokat tett Finnországért és a Szovjetunióért. 

A finnek példáját többen követték – volna -, de Lenin, Sztalin és Hruscsov néhány millió ember legyilkolásával hosszú ideig véget vetettek a további elszakadási kísérleteknek. Csecsenek, ingusok, ukránok, grúzok, örmények, azeriak, kazahok, tatárok, mongolok, üzbégek és sokan mások  „megtapasztalták”, hogy a cár-atyuska alapszervi titkárságig sem vitte volna a bolsevik pártban.

  A lenini birodalom alapításától számított, közel négy évtizednyi (témakörünk szempontjából érdektelen) időszak „átugrásával”, 1956-al folytatjuk vizsgálatunkat, amikor Sztalin halálát követően (1953. március 5.) Nyikita Szergejevics Hruscsov volt a Kreml főelvtársi helyén, és elődei nyomdokán haladva, magabiztosan vezette a szovjet embereket a megálmodott osztály nélküli társadalom felé. Tudatában volt annak, hogy olyan állam élén áll, amelyről millió és millió kisemmizett ember énekli önfeledten a slágerlista éléhez tartozó, fülbemászó dalocskát: „Nincs a Földön gazdagabb s szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad”...

Magabiztossága minden tekintetben indokolt volt, hiszen egykori bandatagjainak többségét már vagy likvidáltatta, vagy végkielégítés nélkül nyugdíjaztatta, sőt Sztalin elvtársát még a Lenin Mauzóleum légkondicionált helyiségéből is kilakoltatta. De nem csak hazájában, hanem külföldön is megmutatta, hogy „KI AZ „ELVTÁRS” A HÁZBAN?!” New Yorkban, az ENSZ székházban például, páratlan és emlékezetes sikert ért el azzal az egyedi produkciójával, amikor cipellőjét könnyedén lekapva, annak sarkával verte az asztalt, így adva nyomatékot mondókája tartalmának, a részben megszeppent, részben csodálkozó ENSZ delegátusok előtt. Még egyes rosszindulatú szemtanúk is csak azt kifogásolták, hogy nagyon gyűrött volt a kapcája.

Hruscsov nyilatkozataiból és intézkedéseinek sokaságából kitűnt, hogy közeli és távlati stratégiai tervei semmiben sem különböznek a Lenin és Sztalin gyakran emlegetett terveitől: a világ proletárjainak egyesítésétől, illetve/valamint az imperializmus likvidálásától.

Ennek megvalósítása érdekében fokozta a fegyverkezési versenyben való részvételét, valamint politikai, gazdasági és katonai érdekszférájának kiterjesztését, különös tekintettel a „harmadik világ” országaira, nem felejtkezve el az ún. népi demokratikus országokról sem.

                Hruscsov határozottan ellene volt a német egység megteremtésének, és talán kevesen tudják, hogy a „szörnyeteg” Berija, Lavrentyij Pavlovics elleni legsúlyosabb vádpont az NDK és az NSZK egységesítési gondolatának felvetése volt. Ez már meghaladta Hruscsov tűrőképességét, mert egy dolog volt a koncepciós perekhez való asszisztálásuk, a GULAG-ok folyamatos feltöltése, a tömeges kivégzések szervezése és jóváhagyása, de más dolog vagy kérdés, a szocialista tábor szilárd összetartása! Aki pedig azt megkérdőjelezi, annak (evő-és ivócimbora ide vagy oda) távozni kell Sztalin után, hogy ne legyen lehetősége eretnek tanait hirdetni.

                Hruscsov,- az általa keményen ostorozott személyi kultusz újjáélesztésével Lenin és Sztalin nyomdokaiba lépve, folytatta elődjei külpolitikáját, míg a belpolitikában némi látszatengedményekkel lazított valamit a diktatúra szorításán.  1956 második félévében elérkezettnek látta az időt, hogy terveinek egy részét realizálja. Kapóra jött számára a szuezi válság, amely elterelte a nyugatiak figyelmét Európáról, és jelentősen csökkentette mozgásterüket.  Hruscsovék  elgondolása ugyanis az lehetett, hogy bővítik és erősítik a Varsói Szerződésben (VSZ) játszott katonai szerepét.

                Hruscsov és harcedzett katonai stratégái, Zsukovval az élükön, úgy ítélték meg, hogy az adott helyzetben (óvatosan és sokrétűen álcázva) meg lehet kezdeni csapataik nyugati irányba történő átcsoportosítását, és egy kedvező pillanatban (a váratlansági tényezőt kihasználva) érvényesíteni lehet a nyugati államok szárazföldi erőihez viszonyított - nyomasztó nagyságrendű - erőfölényüket (élőerőben, harckocsikban, páncélozott szállító-járművekben és tüzérségi eszközökben).

                Ezzel a hruscsovi „megközelítési” taktikával, néhány évvel később újra találkozik a világ, a Karib-tengeri krízis kirobbanása során (1962. október 22-én), amikor a Kubába („lopva”) átszállított „föld-föld” típusú rakétakomplexumok és szovjet katonák jelenlétére fény derült. Erre az - időben és térben - ’56-hoz alig-alig kapcsolódó kis kitérő ismertetésére azért volt szükség, hogy érzékeltesse Hruscsov Sztalin Akadémián csiszolt ukrán agyának gondolatmenetét, akinek rögeszméjévé vált a (vélt) ellenség titokban történő megközelítése. Fel sem tételezte, hogy a tejkonzervnek álcázott hajórakomány tartalmáról már akkor tudomása volt a CIA-nak, amikor a szállítóhajók hosszúra nyúlt „libasorban” befutottak a kubai kikötőbe, majd a fáradságos út után, csak éjjel rakodtak ki, és nappal hozzá sem nyúltak a rakományhoz, nehogy a tej-sűrítmények a tűző napon felmelegedjenek…

                 1956 őszére, szeptemberre mintegy 110-120 szovjet hadosztály állt ugrásra készen, hogy Európában vagy (esetleg) a Közel-Keleten akcióba lendüljön. Az európai főhadszíntérnek számító ún. Északi Hadsereg Csoportnál  Lengyelország - NSZK - BENELUX államok irányában 80-90, a Déli Hadsereg Csoportnál, a   második irányban   Ausztria - Olaszország + Ausztria - Franciaország 30-40 hadosztály állt mentre és bevetésre készen,  a seregtestek első és  (részben) a második lépcsőiben.

                Egy Európában lezajló VSZ - NATO összecsapásnál ezek az erők kiegészültek volna a lengyel, NDK, csehszlovák, magyar, bolgár és román haderők kijelölt csapataival. Ebben az időszakban a Magyar Néphadsereg létszáma 200 ezer fő körül mozgott, és gyatra felszerelése ellenére, jelentős erővel, valamint több tízezer hősi halottal járult volna hozzá a szovjetek kalandjához.

                A szovjet haderő békelétszáma megközelítette az 5 milliót, de e mellett – szükség esetén -, kb. 25 millió (!) kiképzett tartalékossal is számolhattak. Tekintettel arra, hogy hadászati bombázóerőik, légi szállító kapacitásuk és haditengerészeti erőik nem voltak egy „súlycsoportban” a NATO, valamint a nyugati blokkhoz tartozó államokhoz viszonyítva, ezért a Közel-Keleten kirobbant fegyveres összecsapásokba való beavatkozási szándékuk kiszivárogtatása csupán  a fenyegetés, az ígérgetés és a blöffölés sajátos keverékét képezte, de figyelemelterelési funkciója teljesítésével  a szovjet szárazföldi erők csapatainak mozgását (csoportosítását) is álcázta.   

A csapatmozgások álcázására „kapóra jött” a magyarországi forradalmi helyzet kialakulása, és ezzel kapcsolatosan Gerő Ernő segítségnyújtás iránti kérelme a Magyarországon állomásozó különleges hadtest parancsnokához Lascsenko, Pjotr Nyikolajevics vezérezredeshez, hogy küldjön csapatokat Budapestre az egyes fegyveres gócok felszámolására és a közrend helyreállítására.

A Kremlben örömmel fogadhatták ezt a felkérést, bár az sem kizárt, hogy ők kérték fel (vagy utasították) a felkérés megtételére a régi jó és megbízható elvtársukat, Gerőt, (aki már Spanyolországban és Mexikóban is bizonyította töretlen hűségét, valamint elszántságát irányukba), és készséggel engedélyezték Lascsenkónak az akció azonnali beindítását, hiszen ezzel legalizálhatták a már órákkal azelőtt hazánkba indult Batov-féle hadosztályok magyarországi jelenlétét is.

                Ma már pontos (dokumentált) ismereteink vannak arról, hogy a szovjet kormány intézkedésére, már 1956. október 23-án, 19.45h –kor (!), a Kárpáti Katonai Körzet parancsnoka (P. I. Batov hadseregtábornok) egy lövész és egy gárdahadosztály részére harci riadót rendelt el, és megparancsolta, hogy Csap-Beregszász-Nagyszőlős térségében lépjék át a szovjet-magyar államhatárt, és vonuljanak a Hatvan-Jászberény, Szolnok-Abony körzetben kijelölt gyülekezési körletükbe! Ebben az időben a Magyar Rádió stúdiójánál még egyetlenegy lövés sem dördült el!

Hruscsovék feltételezték, hogy a harckocsik „puszta” megjelenése Budapest útjain, elegendő lesz a forradalmi tömegek lecsendesítésére, a rendcsinálás ürügyén beérkező szovjet hadosztályokat pedig virágesővel fogadják az állampolgárok.

Optimizmustól sugárzó, derülátó nézeteiket arra alapozták, hogy 1953. június 17-én, a berlini felkelést (megmozdulást) Csujkov hadseregtábornok csapatai kevés veszteséggel és 2-3 nap elteltével, teljes mértékben felszámolták.   

Lidérces álmukban sem láttak olyan ellenállást, amelyek bekövetkeztek október 24-én, hajnalban, Budapest számos pontján, majd napokon át,- hasonló intenzitással ismétlődtek. A virágcsokrok helyett ugyanis benzines palackokat dobáltak a harckocsikra, és a PESTI SRÁCOK PÉLDÁTLAN ELSZÁNTSÁGGAL, HALÁLT MEGVETŐ BÁTORSÁGGAL, silány fegyverekkel szálltak szembe, az állig felfegyverzett elit alakulat harcosaival és meghátrálásra kényszeríttették a betolakodókat.

A szovjet kormány nem számolt a magyar párt, állami és katonai vezetés dilettantizmusával, a legfelsőbb vezetők minden képzeletet felülmúló gyávaságával, valamint a néptömegek aktív, vagy passzív ellenállásával. Érdemes megemlíteni, hogy az első puskalövésre úgy elszaladtak a nagy marxista hősök (szinte kivétel nélkül minden egyes vezető), hogy meg sem álltak a Szovjetunióig, Csehszlovákiáig vagy Romániáig. Egyetlenegy sem állt ki hőn szeretett pártja (vagy a pártházak) védelmére, azok pedig, akik nem mentek külföldre, megbújtak otthon, rokonoknál vagy ismerősöknél.

A szovjet kormány és a katonai vezetés azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a huzamosabb ideig Magyarországon tartózkodó különleges hadtest katonái,  (megismervén népünket és a forradalmárok célkitűzéseit) nem kifejezett kirobbanó lelkesedéssel tejesítették elöljáróik parancsát, nem volt ritkaság a parancsmegtagadás sem, dezertálás is előfordult soraikban, sőt voltak olyanok is, akik fegyverekkel és lőszerrel segítették a forradalmárokat.

Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a szovjet tervek végrehajtását mozgató fogaskerekek közé homokszemek sokasága került, és október vége felé már nyilvánvalóvá vált a szovjetek erkölcsi-politikai veresége, valamint a forradalmi erők egyértelmű harcászati (helyi értékű, de a szovjeteken maradandó sebet ütő) sikere.

Hruscsov terveinek megvalósítására további csapatokat irányítottak Magyarországra, összesen 17-18 új hadosztály lépett át határainkon. Ezzel lényegében készen álltak arra, hogy egy esetleges nyugati beavatkozást „fél kézzel” verjenek vissza, és ürügyként használják fel nyugati irányokba történő terjeszkedésükre.

A forradalmárok kevés számú kézifegyverekkel és lőszerrel rendelkeztek,  nehéz fegyverek, harckocsik, légierő, páncélelhárító eszközök, kiképzett harcosok és katonai vezetők nélkül, nagyobb és tartós sikerre nem számíthattak. Ugyanakkor, amit a spontán létrejött (sok esetben egymástól elszigetelt, együttműködést nélkülöző) fegyveres csoportok produkáltak, azzal kivívták a haladó világ elismerését, és hősiességük, valamint véráldozatuk hozamaként,- a Szovjetunió erkölcsi-politikai-katonai értelemben vett agonizálásának beindítását.

Ez volt a LEGHATALMASABB FEGYVERTÉNY, AMIT A PESTI SRÁCOK ÉS TÁMOGATÓIK ELÉRTEK! Ezzel írták be nevüket és cselekedeteiket a világtörténelem lapjaiba, ezzel lettek méltó követői az 1848-49-es szabadságharc hőseinek, ezzel járultak hozzá az emberiség legvéresebb diktatúrájának összeomlásához!  

Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy egyes „haszonélvezők”,-  a hősök, a hősi halottak és a mártírok tetteiből, kovácsoltak  tőkét maguknak.

Kádár, a Quislinget is meghazudtoló,- "minden árulók  és hazaárulók atyja",  átállt a szovjetekhez és Haynaún is sokszorosan túltett  a megtorlások borzalmas és  tömeges   változatainak  végrehajtásában.

Király Béla,-  egy  erkölcstelen, hazug, többszörös dezertőr,  önkéntes rágalmazó pedig,   Budapest katonai parancsnokaként, elszökött a fővárosból, de sikeresen elhitette a félvilággal, hogy ő volt a Nemzetőrség főparancsnoka, bár ilyen  poszt nem is létezett hazánkban.   

 Az adott nemzetközi helyzet, valamint az Európában kialakult katonai erőviszonyok értékelése alapján bizonyítható és leszögezhető, hogy politikai rendezés nélkül, katonai erővel (beleértve egy esetleges, de minden realitást nélkülöző külföldi segítséget is), a szovjetek ellen nem volt reális lehetőség szabadságunk kivívására. Ilyen iszonyatos túlerővel szemben csak átmeneti (katonai) sikereket lehetett elérni.

Maléter Pál  november 3-án, a Kilián laktanyában rendezett tiszti gyűlésen így nyilatkozott erről a kérdésről: „A Szovjetunió máris olyan hatalmas katonai erővel rendelkezik Magyarországon, hogy ennek a tizede is elég lenne minket legyűrni. A szovjet hadosztályok felvonulása minden bizonnyal a Nyugatnak szól, Szuez miatt tüntetnek”.    

Maléter Pál honvédelmi miniszter, Erdei Ferenc miniszter, Kovács István vezérőrnagy és Szűcs László ezredes fogságba ejtését követően (Tökölön, 1956. november 3-án), a szovjetek közel 100%-os biztonsággal megismerték a forradalmárok harci csoportjainak létszámát, fegyverzetét, elhelyezkedését, lőszer és élelmiszerrel való ellátásukat, (egyes) vezetőiket, kapcsolat rendszerüket, szándékaikat (céljaikat) és harcképességüket.

Ennek az állításnak az igazolására szolgáljon Szűcs László, „Ezredes voltam 1956-ban a vezérkarnál” c. memoárjának 125. oldalán (Szabad Tér Kiadó, 1989) található néhány mondat: „Az őrmester Malinyin törzséhez kísért.  Ott az a fiatal ezredes, Malinyin hadműveleti tisztje, aki vele együtt érkezett Budapestre Moszkvából, és akivel az előző napokban együtt dolgoztam a vezérkar épületében, közölte velem, hogy a szovjet csapatok hajnalban bevonulnak Budapestre.

Elém tette a város térképét, és arra kért, tájékoztassam, hol, melyik körzetben számíthatnak számottevő fegyveres ellenállásra. A kérés hallatán először ágálni kezdett bennem a sértett önérzet, az ok nélkül letartóztatott „ellenség” ellenszenve, de aztán erőt vett rajtam a kötelességtudat, az ügy iránti felelősségérzet, és RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁST ADTAM AZ EZREDESNEK”.

Ehhez az idézethez csupán az a megjegyzés kínálkozik, hogy Szűcs ezredes magatartása kimerítette a hazaárulás tényét! Egy fogságba esett katona (bármilyen rendfokozatú vagy rendfokozat nélküli katonaszemély) nem köteles (és nem kényszeríthető) semmilyen adatszolgáltatásra, sőt a vonatkozó genfi egyezmény értelmében a tiszteket még munkavégzésre sem kötelezhetik.  Szűcs ezredes lepaktált a példátlan aljasul eljáró szovjetekkel, és ha tettének súlyát érezte volna (vagy érezné), akkor (legalább) utólag, bocsánatot kért volna a ’56 hőseitől vagy hozzátartozóiktól.

Az esetleges kételkedőket szeretném tájékoztatni arról, hogy a Varsói Szerződés (VSZ) fennállását követően, minden egyes (!) koalíciós összetételű összfegyvernemi gyakorlat vagy ún. törzsvezetési gyakorlat „preambuluma” (konzekvensen) ezt tartalmazta: „A szocialista tábor nyugati határai közelében összpontosított NATO erők egy része, ÉV, HÓ, NAP, ÓRA PERC-kor Ausztria semlegességét megsértve, hadüzenet nélkül  XY térségében,  tüzérségi és légi előkészítést követően, átlépte államhatárunkat. A készenlétben lévő VSZ alárendeltségébe tartozó magyar és szövetséges csapatok visszaverték a betört ellenséges erőket, majd nyugati és dél-nyugati irányokban támadva megütköztek a második lépcsőben beérkező NATO erőkkel…”.    

Nem kizárt, hogy Hruscsov (Sztalinhoz hasonlóan) kész volt feláldozni néhány százezer vagy millió embert távlati céljaiért, és az sem véletlen, hogy a Sztalin – Mao megbeszélés szellemében a kínaiak is áldásukat adták ennek az akciónak a végrehajtására.

Hozzá nem értést vagy nagyfokú naivitást jelentene feltételezni, hogy a szovjetek nem tudták volna, hogy milyen erőkkel állnak szembe Európában és Magyarországon, de nem számoltak a párt, az állami és a katonai vezetés dilettantizmusával, a forradalmárok elszántságával és

A kemény és határozott ellenállás hírére zavarodottság lett úrrá a szovjet politikai és katonai vezetők táborában. Voltak olyanok, akik Nagy Imrét pártolták, és csak később értették meg Hruscsov taktikáját.

A szovjet állami és pártvezetés zavara egyértelművé vált a kormánynyilatkozat  szövegéből, ugyanakkor  kísérteties módon tükrözte azt  az álláspontot, amelyet anno dacumál Lenin képviselt a finnek szabadságharcával szemben: szavakban  elismerni a jogos követelményeket, tettekben megsemmisíteni a forradalmárokat és a szabadságharcosokat.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténelmi jelentőségűvé vált azzal, hogy a zömében tizenéves fiatalok (korszerűtlen kézifegyverekkel, valamint benzines-palackokkal) olyan sebet ejtettek az akkori világ egyik legerősebb (állig felfegyverzett) hadseregén, amely (közvetve) az emberiség legbűnösebb hatalmát (rendszerét) is érte, és összeomlását eredményezte.

 Az ’56-os forradalomragyogó lapjait rettenthetetlen hősök, mártírok és áldozatok írták, de a Kádári véres és „puha” megtorlás időszakában eltiprók, kollaboránsok, árulók, dezertőrök és kapitális hazugok írták át erkölcsi és anyagi tőkét kovácsolva maguknak.

 Az igazságra viszont lassan-lassan fény derül, és a történelem szemétdombjára kerülnek Lenintől, Sztálintól, Hruscsovon és Kádáron át mindazok, akik szóban, tettekben vagy írásokban a vértől csöpögő kezű agresszorok, népirtók és hódítók pártján álltak vagy állnak mai is.

Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc 53. évfordulóján emlékezzünk hőseinkre, gyújtsunk egy szál gyertyát november 4-én az elesettek emlékére, de ne feledkezzünk meg az agresszorokról és a kollaboránsokról sem, mert már bizonyították, hogy ők sem felejtenek!

               

Összeállította:

                                                   ( Prof. Dr. Bokor Imre)

                                                                                                    az MJB elnöke

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------