Dátum:
Tárgy: (Hungarian-Lobby,512)
Címzett:
56 októberében, amikor az est-éjjeli órákban a Petőfi hid-Körtér-Szabadság híd háromszögében járőröztünk Danner Jancsival, állandóan a jövőről beszéltünk. Állandóan azon járt az eszünk, hogy milyen országot is akarunk építeni amikor kikotródtak az oroszok? Abban biztosak voltunk, hogy semleges és demokratikus országot akarunk, egy a skandinávokéhoz hasonló gazdasági berendezkedéssel. Azt is tudtuk, hogy modern országot akarunk, hogy nem kívánjuk vissza a háború elötli rendszert és azt is, hogy a közelgő rendszerváltozás alatt megvédjük majd a nemzeti vagyont, nem engedjük, hogy a kommunisták kiárusítsák azt idegeneknek, aztán zsebre tegyék a pénzt és így politikai uralkodó osztályból a gazdagok rétegévé alakuljanak. Nem akartunk bosszút, de kívántuk a múlt bűneinek teljes nyilvánosságra hozatalát és kívántuk a humánus igazságszolgáltatást a bűnösöknek és kártérítést az áldozatoknak.
Járőrözésünk alatt, amiről a legtöbbet beszélgettünk az a szabad Magyarország politikai berendezkedése volt. Nem volt kétség, hogy demokráciát és alkotmányos többpártrendszert akarunk. Az is világos volt, hogy olyan alkotmányt akarunk, mely világosan lefekteti a politikai élet szabályait melyeket minden kormánynak be kell tartania. Egyetértettünk abban, hogy a törvényhozás (az Országháza) hatáskörét élesen el kell határolni a törvények alkotmányosságát eldöntő független biróságokétól és mindkettőt a végrehajtó hatalométól (a kormányétól). Abban is egyetértettünk, hogy szabad sajtót akarunk és liberális demokráciát. Ez az utóbbi kötötte le legjobban figyelmünket!
Tisztán láttuk, hogy a liberalizmus válságban van és láttuk a liberalizmus válságát okozó folymatok többségét is, - ha nem is mindegyiket -. Ezért latolgattuk azok elkerülésének mikéntjét. Biztosak voltunk abban, hogy a liberális demokrácia alapjait, tehát a szólásszabadságot, a biróságok függetlenségét és az ENSZ által megfogalmazott emberi jogok védelmét garantálnia kell az alkotmánynak, mert anélkül az autokrácia lejtőjére sodródhat az ország. Tudtuk azt is, hogy sok ország vezetőinek ellenszenvesek a liberális elvek, mert betartásuk neheziti a vezetők döntéseinek gyors kivitelezését. Mi ezzel az aggodalommal nem értettünk egyet. Mi tudtuk, hogy nem csak az oroszoktól akarunk megszabadulni, de az autokrációtól is.
Persze amig a liberalizmus alapelveit meg kivántuk tartani, ugyanakkor hibáit viszont kijavitani szerettük volna. Ezért, igy gondolatban, megreformáltuk és a végeredményt elneveztük Nemzeti Liberalizmusnak. Nézzük meg tehát, hogy a liberalizmus melyik vonásait gondoltuk megreformálandónak, a nemzeti érdekekkel összhangba hozandóknak?
Egyetértettünk az ENSZ-nek az "Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával" (Universal Declaration of Human Rights) és elfogadtuk azt is, hogy az abból fakadó későbbi dokumentumok univerzálisak, tehát a földgolyó minden államára vonatkoznak. Elfogadtuk, hogy az abban megfogalmazott emberi jogokat a világ minden országnak biztosilania kell.
Ugyanakkor elutasitottuk azt a liberális elvet, miszerint az egyén jogainak univerzális biztositása ütközhet a közösségi jogokkal, érdekekkel. Nem fogadtuk el, hogy a nemzeti tudat (a nacionalizmus) ütközik az egyén emberi jogainak biztositásával. Meggyőződésünk volt, hogy lehet olyan társadalmai rendet épiteni, mely nyitott, befogadó, tagjainak hazaszeretete senki ellen nem irányúl, tehát a társadalom tagjai olyan patrióták, akik ugyanúgy tisztelik saját őseik tradicióit, mint ahogy megértik és tisztelik a másik embertét is, aki uganigy igy érez a maga tradicióit illetöen.
"Akinek szép lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek"
Más szóval elutasítottuk a liberálisok többségének véleményét, azt, hogy a hazaszeretetre alapuló nacionalizmus is veszélyes, hogy az élet minden területén elérkezett az univerzalitás kora és úgy mint korábban véget ért a törzsi társadalmi berendezkedés, úgy most eljutottunk a nemzetek felszámolásának korába. Nem! Nekünk meggyőződésünk volt, hogy ez nem igaz! Elismeir
Tudtuk, hogy a Nemzeti Liberalizmus gondolatát úgy a konzervativok, mint a liberálisok ellenzik majd. A konzervativok úgy fognak érvelni, hogy maga az univerzális alapelvek elfogadása már ütközik a nemzeti szuveranitással és hogy a saját népük tradicióitól kölönböző, (más nyelvű, vallású, bőrszinű, tehát "idegen") embereknek nem lehetnek egyenlő jogaik. Úgy érveltek, hogy a nemzeti és a nemzetközi érdekek axiomatikusan ütköznek a Föld nemzetközivé, globélissá válásával és ezért a multhoz, az élet minden területére kiterjedő nemzeti szuveranitáshoz ragaszkodni kell.
Azt is tudtuk, hogy a liberálisok egy hányada szerint a nemzeti tudat, a nacionalizmus veszélyes, háborúkhoz vezet és csak idő kérdése, hogy az emberi fejlődés mikor hagyja maga megett azt, mikor vezet az emberi fejlődés a nemzetállamok megszünéséhez. Szerintük a tradiciókhoz, nemzeti nyelvhez, kultúrához, valláshoz, stb. való ragaszkodás káros, ütközik az egyén és a kisebbségek jogaival és ezért az felszámolandó.
Mi úgy láttuk, hogy a konzervetiv és liberális, (magyar szóhasználattal a maradi és a szabadelvű) vélemények összeegyeztethetőek. Mi hittünk abban, hogy a két oldal álláspontjai között van átmenek, hogy mindkét fél igényei kielégithetőek. Meggyőződésünk volt akkor (és ma is az), hogy a társadalmak többségének ragaszkodása a nemzeti kultúráikhoz, nyelvükhöz, tradicióikhoz, nem zárja ki a kisebbségek emberi jogainak biztositását, nem zárja ki a kisebbségeknek, mint egyenlőjogú honftársként való kezelését. Az volt a véleményünk, hogy ellenkezőleg, éppen ez a kettősség, éppen ez szükséges a Föld a multi-kulturális sokszinűségének a fentmaradáshoz.
Mi úgy gondoltuk, hogy a nemzeti liberalizmus egy toleráns és nyitott, tehát
Saját családomon látom, hogy akit szivesen látnak, az lojális magyarrá is válik. És itt a hangsúly az is_en van.Elvégre az én őseim is szlovák bevándorlók voltak, de a "röghatás" magyarrá tett minket. Uganakkor, pár évtizeddel később Teller Ede bácsinak is igazat adtam. Ő magát 300%-os embernek tartotta: 100% %-ban magyarnak, 100%-ban zsidónak és 100%-ban amerikainak. "Beteg ember az aki cserélgeti a lojalitásait és boldog ember gyüjti azokat!" - mondogatta. "Olyan ez, mint a házasság, attól, hogy beleszerettél egy kislányba, még nem forditasz hátat az Édesanyádnak!" Persze Danner Jncsival azt is tudtuk, hogy Magyarországon ma már alig él "magyar génű" ember és mégis minden magyarnak könnyes lesz a szeme, amikor a Himnuszut énekli, mert magyarrá a lelke teszi az embert és a mi lelkünket Arany, Széchenyi meg Bartók formálták, nem a gének!
Tudtuk, hogy egy befogadó és erős kultúrájú társadalomnba, - mint a magyar -, a beolvadás magától megtörténik. Nincs abban semmi baj, ha az első generációk még más nyelven beszélnek, más templomba járnak vagy másként öltöznek, mint a többség. Nincs abban semmi baj, ha ők még ragaszkodnak a kultúrához melyből származnak, nem baj, ha ők még kettős a lojalitású, 200%-os emberek. Mindannyian tudjuk, hogy az a beteg lelkü ember aki lakhelyét változtatva, lojalitást is cserél! Az egészséges lelkű ember nem cserélgeti, hanem gyüjti a lojalitásait. Az ilyen nyitott és befogadó gondolkozás tesz erőssé egy nemzetet, ez biztosithatja a nemzet kultúrájának, tradicióinak fentmaradását és ha a nemzeti kultúrák erősek, gazdagok és vonzóka, mint a magyar, akkor megmarad a Föld sokszinűnek, szépnek, gazdagnak a jövőnben is.
